A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. április 19., 7. rendes
o alkalmazott fürdő a bántalom előhaladása szakában (2. liét) is legtöbbször kielégítő (1—2° C.) bőesést hozott létre, míg súlyos esetekben a 2. hét folyamán a fürdőtől az esetek felében csak alacsony hőcsökkenés (O’O—1*0 C.) volt nyerhető. — A II. belklinikán alkalmazott, utólag lehűtött langyos fürdők tehát enyhe és mind a mellett az antipiresis szempontjából is elégséges eredményű eljárásnak bizonyultak s ez utóbbi tekintetben világosan beigazolták a Liebermeister-féle tételt, hogy a fürdetés akkor a leghathatósabb, ha a fiziológiai hőremissiót idején alkalmazzuk. fő. Tapasztalatok a mellhártyalobokról. »Klinikai Füzetek.« 18í)5. 4. füzet. Feldolgozása azon adatoknak és észleleteknek, melyek a II. belklinika anyagából 220 mellhártya-izzadmányos betegre vonatkoznak. Résumé: A betegek 74*6°/0-a volt férfi, 25*4°/0-a nő. A kort tekintve, leginkább praedominált köztük a 26—-35 év. A betegek 2/3-ad része foglalkozása szerint oly munkakörrel bírt, mely a nap nagy részében négy fal közé kényszerítette. Az áttekintésből kiviláglik, hogy a két mellhártya-zsák egyforma hajlandósággal bir a megbetegedésre. Csaknem ugyanannyi jobb-, mint baloldali izzadmány fordult elő. Az esetek 79'6°/o-ában savós volt az izzadmány és csak 9'2°o-ban volt genyedtség-termelő gyulladás jelen. Tuberkulózus infectio jelenléte az esetek 32° o-ában volt biztossággal megállapítható, 10°/o-ban pedig alapos gyanú volt rá. A betegek közűi, a kik ez iránt felvilágosítást bírtak adni, majdnem minden másodiknak a családjában előfordült a gümőkór. Legtöbbször télen és tavaszszal vette észre a beteg a bántalom kifejlődését. A kisérő láz típusa többnyire egészen szabálytalan volt, de észlelésre került remittens és intermittens hőmenet is. Olyankor, midőn a mellkascsapolás még magasabb liőállás idején történt, a láz mindjárt másnapra megszűnt vagy csak igen alacsony menetben folytatódott még egy ideig. Nagytömegű jobboldali exsudatumok mellett beigazolható volt a szívcsúcs lehelyezettsége, tömeges baloldali izzadmány kíséretében azonban nem. A szivcsúcs kisfokú kihelyezése balfelé friss baloldali izzadmány mellett is előfordul, ha az exsudatum kisebb mennyiségű. A két jelenség magyarázatát megadván, a therapiára tér át szerző. A terjedelmes munkálat e részéből megemlítjük, hogy a punctiót bőven alkalmazták a II. belklinika betegein. Az így kezelt egyének relative sokkal nagyobi) számmal hagyták el javultan az intézetet, mint a nem pungáltak. Kellemetlenség a mellkascsapolás közben rikán történt. Embólia útján létrejött centrális ideges zavarok (görcsök, bénulás stb.) és az »expectoration albumineuse« punctio után egyetlenegyszer sem kerültek észlelésre, az előbbi jelenség azonban kisebb kiadásban előfordult egy próba-csapolást követőleg. — Végül áttekintvén a klinikán elhalt pleuritises betegek autopsia-adatait, kitűnik, hogy alig akadhatni köztük egy-kettőre, melyben a mellhártyagyulladás a sectio után biztossággal »primär«-nek volna mondható. l(i. Vérfajsúly-vizsgúlatok. III. »Magyar Orvosi Archivum.« IV. évf. •>. füzet. Részlet abból a vizsgálat-sorozatból, melyet a bpesti VIII. nemzetközi közeg, és demográfiái conressus távevező versenyén résztvett négy egyénen Kinn tanár vezetése alatt 8-an végeztek különböző irányokban. Mindmegannyi annak a nagy fizikai munkának a hatását kívánta tanulmányozni, a melyet a versenyzők ott szemeik előtt kifejtettek. Szerző csaknem 5/4 órai megfeszített izommunka mellett a vér fajsúlyában beálló változásokat tette vizsgálat tárgyává. Az eredmény ez volt: A munka határozottan növeli a vér fajsúlyát, de úgy látszik, a legnagyobb testi megerőltetés sem bírja a vérfajsúlyt egészséges egyénen annyira fölemelni, mint a mennyivel az kóros viszonyok között (vesebajos) therapiás beavatkozásra emelkedhetik. 2
