A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. január 25., 4. rendes
4 A munka utolsó szakasza az általános (másodlagos) fertőzés utján, létrejövő szövődményeket tárgyalja, összefoglalva mindama megbetegedéseket, melyek a kankó folyamán és ebből kiindulólag, egyes az urogenitalis készülékkel szoros anatómiai összefüggésben nem álló szerveken létrejöhetnek. 3. Medizinische Klinik der Blasenkrankheiten. Zuelzer-Oberländer: Klinisches Handbuch d. Harn-u. Sexualorgrane. III. kötet. 1894. A fent nevezett czim alatt F. a Zuelzer-féle nagy szakmunka több fontos fejezetét tárgyalja. Az első fejezet »Katarrh n. Entzündung der Harnblase« nemcsak tüzetes feldolgozásánál fogva, hanem az önálló vizsgálatokon és megfigyeléseken alapuló fejtegetéseinél fogva is érdemel különös figyelmet. Az aetiologiai részben kifejtett vizsgálatok alapján — melyek szerint minden cystitisnél vagy hugyanybontó vagy hugyanybontó és pyogen, vagy csak pyogen tulajdonságokkal biró mikrobák találhatók,— azon tételt állítja föl. hogy minden hólyaglob (cystitis) létrejötténél microorganismusok játszanak szerepet. Ezen lob létrejöttéhez szükséges alapföltételeket (vizeletre ten tio, hyperaemia, congestio, sérülés) különböző körfolyamatok szolgáltatják, melyek e szerint a hólyaglob közvetett okainak tekinthetők, de a közvetlen előidézőül a microorganismusokat kell elismernünk. E mikrobák különböző utakon, mint közvetlen módon: eszközök bevezetése, vesebántalom folytán stb. jutnak a hólyagba, hol azonban csak az esetre fejthetik ki pathogen hatásukat, ha a letelepedésükre és szaporodásukra megkívánt föltételek megadvák. Az ezen föltételeket szolgáltató alapbántalmak sz. szerint épp úgy nem szolgálhatnak a cystitis osztályozásánál alapul, mint a hogy nem lehet egyes jelenségeket az osztályozás kiinduló pontjául tekintenünk. F. ezért kifogásolja Gruyon felosztását (»cystite calculeuse, c. douloureuse, c. chez la femme« stb.) és nem fogadhatja el a bántalomnak bizonyos fokozati különbségein alapuló osztályozását sem (Dittel: Blasenkatarrh ersten, 2. u. 3. Grades). F. mindenekelőtt elkülönítvén a hólyaghurutot (catarrhus vesicae), melynek létrejötténél microorganismusok nem igen szerepelnek, a hólyaglobtól (cystitis), utóbbit a következő sorrendben tárgyalja; cystitis suppurativa (mely genytermeléssel jár, ammoniacalis erjedéssel vagy e nélkül), cystitis catarrhal, ammoniacalis Rovsing (ritkább alak, melynek létrejötténél csak hugyanybontó mikrobák szerepelnek), cyst, crouposa, c. diphtheritica, c. gangraenosa. A hólyaghurut aetiologiájára vonatkozólag szerző hangsúlyozza, hogy a hugyszervek senilis elváltozásainál, továbbá szűkületnél, idegen test jelenléténél, lithiasisnál és minden oly körfolyamatnál, hol a hólyag nyálkahártyája fokozott munkakifejtés, insufficiens működésénél vagy bármily ingernél fogva állandóan hyperaemiás állapotban van, hurut szokott kifejlődni. Csak pathogen microorganismusok esetleges hozzájárulása esetén származik a catarrhusból cystitis. A szóban levő kórfolyamatok tünettanának tárgyalása után, a kórjelzés szabatos eszközlésére szem előtt tartandó jelenségek gondos egybeállítását találjuk. Ismerteti azon tükörleleteket, melyek az idült cystitisnél találtatnak és melyekből kiderül, hogy genyes hólyaglobnál a látható kóros elváltozások többnyire a hólyagnyitás körül és a hólyagfenéken észlelhetők, de ammoniacalis vizelet jelenléte esetén a hólyag egész nyálkahártyája a normálistól elütő képet szokott nyújtani. A belső és localis therapia részletes tárgyalásával fejezi be. e szakaszt. Die Tuberculose der Blase czimű szakaszban is különösen az aetiologicus és diagnostikus rész nagyobb figyelemmel tárgyaltatik. Arra való utalás után, hogy a hólyag gümőkórja és a gümőkóros hólyaglob fogalmai nem identificálandók, kiemeli, hogy a hólyagtuberculosis többnyire a tractus urogenitalis ascendens, ritkábban descendens tuberculosisa mellett észlelhető. Fontos a bántalom korai felismerése, ezért az erre szolgáló tüneteket, majd az előhaladottabb stádiumban észlelhető jelenségeket
