Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1969-1970
1969. október. 29., 1. Rendes kari tanácsülés
^5 чб» A Budapesti Fővárosi Bíróság В.III.2842/1969-számú Ítéletének Írásos anyaga mind a dékánátus, mind a Párt, ill. a KISz alapszerv birtokában van. Aki a kari tanács tagjai közül még nem ismerné, szíveskedjék azt gondosan áttanulmányozni. A 47.oldalt kitevő írásos anyagból mindössze az Ítélet indokolásának általános részét kívánom idézni. Ennek végén ugyanis szó esik az egyetem szerepéről is, illetve feladatáról-HA vádlottak valamennyien egyetemi hallgatók, tehát tanult emberek. Ez a körülmény önmagában is értékelendő, mert a tanultság, a szélesebb látókör több lehetőséget biztosit arra, hogy az ember megfelelően döntsön, értelmes viszpnyt alakítson ki maga és környezete között. A vádlottak visszaéltek a lehetőségekkel^, tanultságukkal, jobb fellépésükkel, fejlettebb beszéd és íráskészségüket retográd, ellenséges eszmék terjesztésére használták. Jelentősége van annak is, hogy egyetemi hallgatók. Társadalmi fejlődésünk egyik eredménye, hogy mind többen kivánnak egyetemen, főiskolákon tovább tanulni. A nagy mértékben megnövekedett társadalmi igény és a lehetőségek, a realitás között ellentmondás feszül. Ezért sok jó képességű, tanulni vágyó fiatal nem juthat be az egyetemre- Ilyen körülmények között egyetemi hallgatónak lenni egyrészt kötelezettséget jelent, másrészt társadalmi elismerést, társadalmi rangot. Az egyetemek fenntartása jelentős áldozatokat követel a dolgozó néptől, amely szívesen vállalja ezt azokért, akik később eredményeikkel viszontszolgálatra lesznek képesek. A vádlottak visszaéltek az előlegezett bizalommal, tevékenységükkel éppen azt a hatalmat támadták, amely tanulásukat politikailag és nem utolsó sorban gazdaságilag segítette. A biróság Ítélete kifejezésre kivánja juttatni azt a társadalmi rosszallást is, amely a vádlottakat, mint a magyar egyetemek nevelési észméihez hűtlenné vált egyetemi hallgatókat megilleti. Utalni kíván a biróság arra a többször hangoztatott védekezési és védelmi érvelésre, amely a vádlottak talajvesztettségének okát az egyetem oktatási és nevelési módszereiben, politikai szervezeteinek elégtelen működésében, sőt az egész társadalom felelősségében kereste. Ezekben az érvekben kétségtelenül van igazság. A vádlottak azonban felnőtt emberek, sőt - és erre itt ismét utalni kell - lehetőséget kaptak arra, hogy magasszintű tanulmányokat folytassanak. Ezek a körülmények saját felelősségüket kellő határozottsággal domborítják ki. Maguk is jól tudták, hogy magatartásuk szemben áll törvényeinkkel, politikai és erkölcsi felfogásunkkal, tevékenységüknek ezért kivántak titkos jelleget biztosítani és a várható veszélyekre egymást nem egyszer
