Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1969-1970
1970. május. 22., 4. Rendes kari tanácsülés
szintén alkalmas és a családra már kimutatott dioszgenin előfordulásának és mennyiségi viszonyainak közelebbi megismerésére, másrészt kidolgozza az izolálási lehetőségeket. A disszertáció kellően bizonyltja, hogy a jelölt a maga elé tűzött célt elérte. A vonatkozó és nagyrészt az utóbbi tiz évben megjelent hazai és külföldi szakirodalmat és módszereket áttanulmányozta. Utóbbiakat kritikailag értékelte, ill. kipróbálta, és arra a konklúzióra jutott, hogy az eddig használt módszerek saját céljaira nem egészen felelnek meg. Ezért a szterrád aglükonck kromatográfiás tanulmányozására, közelebbről a szteroloknak a neutrális szapogeninektől való elválasztására mintegy harminc féle oldoszerelegyet /futtatót/ próbált ki és legjobbnak, elég gyorsnak találta a saját összeállitásu elegyet /ciklohexan-etilacetát-viz 60:40:0,1 arányban/. A kromatogramokat, futtatás és előhivás után UV fényben /366 nm-nél/ vizsgálta. A kapott szinreakciók /lila, szélükön halványzöld foltok/ a telítetlen szapogeninekre specifikusnak oizonyultak. A szövegközti kromatögram jól demonstrálja a bázikus és neutrális szapogeninek, valamint a szterolok sikeres elválasztását. A különböző helyekről beszerzett standard anyagokkal történő egybevetéssel további azonosítási vizsgálatokat végzett.- Megemlítendő még, hogy szűrővizsgálatokra a fenti eljáráson kivül egy, szintén általa összeállított másik elegyet is eredményesen használt, éspedig a benzin-benzoletilacetát 80:5:15 arányú elegyét. Ezzel természetesen más /alacsonyabb/ Rf értékeket kapott a szterolókra és a neutrális szapogeninekre nézve.- Az említetteken kivül sikerült a C25 epimérpárok, valamint a telitett és telítetlen neutrális szapogeninpárok rétegkromatográfiás elválasztása is. A disszertáció további részében a neutrális és bázikus szapogeninek egymás melletti mérésére a jelölt által elsőként kidolgozott kvantitatív fotometriás módszer kerül ismertetésre, nagyon világos megfogalmazásban és kellő részletezéssel. Az újonnan kidolgozott és fentiekben vázolt kvalitatív és kvantitatív módszerek alkalmazásával jelölt a Liliaceae család 51 faját vette vizsgálat alá. В vizsgálatokból az derült ki, hogy a tanulmányozott fajok közül egyik sem tekinthető gyakorlatilag perspektivikus szteroidforrásnak. Emellett figyelemre méltó az a megállapitás is, hogy a megvizsgált 7 alcsalád közül /0,lg drogot használva/ 4 alcsaládban nem tudott kimutatni dioszgenint. Ezzel szemben az Asphodeleideae fajok egynémelyikében elsőként sikerült kimutatnia, ha nem is nagy mennyiségben a dioszgenint. Ezen túlmenően pedig preparativ munkát is végzett, amennyiben az Asparagus sprengeri gyökeréből kristályosán izolálta és azonosította a dioszgenint. Ily módon az ellentmondó adatokat a faj szteroidtartalmára vonatkozóan tisztázta. Összefoglalóan értékelve a disszertációban közölt szakirodalmi, módszertani anyagot és az elért eredményeket, mindenek előtt ezt kivánom hangsúlyozni, hogy a gondosan összeállított, világos stilrsban megirt értekezés kellően tanúsítja a jelölt készségét és jártasságát a korszerű kutatás problematikájában, a vonatkozó szakirodalom 9221/1970.
