Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1969-1970
1970. május. 22., 4. Rendes kari tanácsülés
2 physalis-késerűanyagok, C21 Digitalis glükozidok, ekdizonok. B/ A munka célkitűzése időszerű és népgazdasági szempontból is jelentős kérdés részének tekintendő. A hazai gyógyszeripar jelentős problémája ugyanis a szteroid hormongyártás növényi származású alapanyagát biztosítani. Ezért a szteroid kutatás világszerte erősen fellendült. Idehaza a Solanum laciniatum Ait /Ujzélandból honosított./ szolaszodinja ad alapanyagotT de nem elegendőt és termesztési problémáink vannak. A növényi szteroidok nagy számát a szerző leszűkítette a gyakorlati szempontból fontos neutralis, telítetlen szapogenihek vizsgálatára, igy a nálunk is honos családokban /Dioscorobpeae, Leguminosae, Liliaceae pl./ kimutatott dioszgeninre. Erre indították az utóbbi időkben végzett kemotaxonómiai vizsgálatok eredményei is. Munkájában tehát gyakorlati és elvi következtetésekre okot adó eredményekről számol be, részben uj módszerei alagjén. C/ A neu'ralis szteroid szapogeninek szkrineléséről irodalmi áttekintés ss a módszerek kritikai értékelése példás munkát tükröz. Alapos áttekintés után arra a megállapitásra jut, hogy egyik sem megfelelő céljainak ezért két uj módszer kidolgozására volt szüksége. D/ A kvantitatív mérési módszerekről ad ezután irodalmi áttekintést és kritikai értékelést. Az eljárásokat ki is próbálta, л legstabilisablrnk bizonyul ttöri azután behatóbban foglalkozott. II.А/ A vizsgálati mc-dszerek kidolgozásakor a módszertani problémák felvetését tárgyalja. így kicsi drogminták /0,9-1 g/ feldolgozását. Erre megbízható miferomódszer nem volt, hasonlóképpen a neutralis és bázikus aglükoncic egymás melletti meghatározására Sem. - Szkrinelési módszerét ismerteti ezután. A rétegkromatográfiás módszer kb. 30 különböző összetételű oldószerelegy felhasználása után bizonyult megfelelőnek. Ezzel /ciklohexan-Etilacetát-viz 60:40:0,1/ a bázikus és neutrális szapogeninek, továbbá szterolok elválasztása sikerült. UV fényben vizsgálva SbCl^ reagenssel adják a jellemző szineződést. Számos standard mintát értékelt. Telitett és telítetlen neutrális szapogeninpárok elválasztását is eredményesen oldotta meg. Kvantitatív módszerének ismertetése következik: kivpnás, tisztítás, hidrolízis, kirázás után a bepárolt maradékhoz ferrichlorid reagenst ad és a 2 óra után stabillá váló ?>ila szint 530 nm-nél fotométerrel Kiéri. A koncentráció értékét dioszgeninnel felvett standard görbe segítségével számolja ki. A bázikus szapogenineket Balcar és Zalecka kolorimetriás módszerével mérte. B/ A Liliaceae család 7 alcsaládjából 20 nemzetséghez tartozó 51 növényfajt vizsgált, mivel a családra jellemző kémiai bélyeg a szaponinok előfordulása. Vadon termő növényekből, hazai és külföldi magvakból termesztett üvegházi növényekből vette a vizsgálati anyagot. Táblázatban közli az irodalmi és saját vizsgálati adatokat. Anyagában 8 olyan nemzetség szerepelt, amelyekről eddig irodalmi adat nem volt. 4 alcsaládban dioszgeninet nem tudott kimutatni. 4 nemzetségben és az Allium rotundumban viszont dioszgenint talált, ami jelentős uj eredmény. Az Asparagus genusban eddig csak a szarzaszapogenint mutatták ki. A szerzőnek sikerült a dioszgenint és jamogenint is kimutatni. 9218/1970.
