Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1968-1969

1969. február. 27., 4. Rendes kari tanácsülés

— 6 —

A mostani anyag nagy gonddal lett összeállítva, mely feltétlen kiindulási alapot képezhet. Véleménye szerint a reform megindulásakor az első alkalommal nem volt ilyen anyag.

A maga részéről köszönetét fejezi ki ezért az összeállitásért, ebben rengeteg munka van, az alapot kivánja megadni, jó kiindulási bázis lehet. Lehetőséget ad a reformteiV továbbfejlesztésére. Javasolja, hogy a Kar hozzon létre reformbizottságot.

Fodor: Egyetért azzal, hogy alapvetően kell tisztázni dolgokat. Bizonyos kérdések az anyagban nem elég világosak számára, ezekkel kapcsolatban szeretne feltenni egy-két kérdést.

A 6.oldalon a nyugdijba vanulók számának egyrésze nem foglaltatik-e benne az elhalálozás folytán kiesettek számába? Nem történt-e itt kétszeres számitás ?

Dékánhelyettes: A számok általános érvényűek, a halálozás az aktiv dolgozókra is értendő.

Fodor: A következő kérdése, hogy a jelenlegi képzés üteme és a szükséglet, hogy viszonylik egymáshoz?

Dékánhelyettes: Ha a szükséglet a kimutatásnak megfelelően alakul, úgy a jelenlegi képzés üteme mellett 162 fő hiány várható 1980-ig.

Fodor: Várható-e, hogy a jelenlegi létszámban kiképzett asszisztensekkel elérhető a tervezett 1,8-es gyógyszerész asszisztens arány elérése?

Dékánhelyettes: Pillanatnyilag 400 fő asszisztenst képeznek ki évente, sajnos azonban ebből anyagi okok miatt mintegy 150-200 el is megy. A gyárak és a különböző intézmények magasabb dotációt tudnak biztosítani számukra, ezért nem tudják a tervezett százalékos arányt elérni.

Fodor: A 4.oldalon a 2.pontban arról van szó, hogy a gyógyszerészképzést és a szakgyógyszerészképzést egyeztetni kell. Kérdezi, hogy a szakgyógyszerészképzés elképzelés, vagy a valóságban már létezik?

Dékánhelyettes: Erre kétféleképpen is lehet válaszolni. Papíron szakgyógyszerészképzés nincs, a valóságban azonban folyik. Pl. toxikológus gzakgyógyszerészképzés, technológus szakgyógyszerész-