Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1966-1967
1966. november. 29., 2. Rendes kari tanácsülés
- г -kívánt érzékenységet és a nagyfokú szelektivitást biztosithatja, habár nem nyilatkozik arról, hogy miért választotta éppen a papirkromatográfiát. Az egyes alkaloida sók vizsgálatára közölt eljárások elég egyszerűnek, reprodukálhatónak és gyógyszerkönyvi alkalmazásra megfelelőnek látszanak. A disszertációban szereplő eljárások nagy részét a szerző már publikálta; alkalmasságukat bizonyltja, hogy a Ph.Hg.VI. szerkesztőbizottsága adaptálta azokat. A kísérleti feltételek változásának hatását a szerző gondos, körültekintő munkával állapította meg. Kifogásolható azonban, hogy nem emliti meg a táblázatokban közölt Hf-értékek eredetét; nem derül ki, hogy azokhoz hány kromatogram és még inkább hány különböző időben végzett kifejlesztés eredményeként jutott. Nem tájékoztat arról sem, hogy az előhivhatóság határát jelző értékeket milyen pontossággal lehetett megállapítani, milyen kísérleti módszert alkalmazott ehhez a vizsgálathoz. Úgy vélem, hogy ezekre az adatokra, kizárásos elvű vizsgálatokról lévén szó, szükség lenne az eljárásck.tel jesitőképességének teljes megítélésénél. Külön értékes része viszont a disszertációnak, hogy szerző eljárásával eddig alig vizsgált szennyezések is kimutathatók, /oxidiroorfin, metilkodein, aposzkopolamin, stb./ eljárását, egyben igazolta, hogy e szennyezésekkel a gyakorlatban is számolni kell. Hasonlóan értékesek a Ph.Hg.VI.-ba uj cikkelyként bekerülő nalorfiniumbromid és noszkapiniumklorid /narkotin/ vizsgálatát magába foglaló rész. A disszertáció és az egyos fejezetek felépítése egységes szerkesztési elvet tükrön, áttekinthető, logikus. Az értekezés stilusa általában megfelelő, helyenként azonban találkozhatunk germanizmussal, kevésbé szabatos megfogalmazással. /Pl: 4»old.:"kifejlesztésre kerülő.. •>"; 9-10;.oldt; "szabad gyökü kinon..."; 11.old»: "protonizált morfin....”; 14.old. "a szennyezés megfogása..."/. Az értekezés igen bőséges dokumentációs anyaga a kísérleti rész értékét és szükségszerűen a disszertáció terjedelmét is jelentősen növeli. Éppen az utóbbi miatt törekedhetett volna a szerző célszerű összevonásokra. Feleslegesnek látom pl. egyes alkaloidoknál olyan vizsgálati előiratokat ismételten teljes terjedelemben megadni, ahol a szövegben "■upán 1-1 adatban pl. a. felcseppentett mennyiségben van eltérés, vagy például, ahogy az 1 %-os,'2 ía-os, 3 %~os morfin injekciók vizsgálatát a 34-35. oldalakon leÍrja. Véleményem szerint - a disszertáció értékének csökkenése nélkül - teljesen elhagyható lett volna néhány rész /pl. melyek a Dragendorff reagensre, vagy a szerkezet és az Rf-értékek összefüggésére vonatkoznak. A szerző egyébként is éppen csak érinteni tudta ezeket./ Nem világos, hogy a szerző mit ért "azonos rétegvastagság" alatt a papir inpregnélásával kapcsolatban /18.old./. A Következő sorok ugyanis arra mutatnak, hogy a pH eltérése okozza az Rf-értékek eltérését, a "rétegvastagság" viszont inkább a tompitó-oldat mennyiségére utal. A szerző túlságosan tág értelemben használja a kroraa to gráf álás kifeiezést, amennyiben több helyen is /igy pl. 34.old./ nemcsak a kifejlesztést, hanem az előhívást is érti alatta. 9831/1966.
