Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1966-1967

1966. november. 29., 2. Rendes kari tanácsülés

- 15 -Dékán: Kolozs Csaba gyógyszerész doktori disszertációját benyújtotta. A disszertáció birálói dr.Zalai Károly egyet .adjunktus és dr.Pandula Egon egyet.tanár urak voltak. A bírálatokat a Kar tagjainak megküldette.

Kérdezi Zalai adjunktus és Pandula professzor urakat, hogy a benyújtott Írásos bírálataikat kivánják-e kiegészíteni? /Lásd a 4.sz .mell./

Zalai, Pandula: Nem kívánják.

Dékán: Kérdezi, kiván-e valaki hozzászólni?

Szegi: Kizárólag azért szól hozzá a disszertációhoz, mert a bírálók maguk is kifejezésre juttatták, hogy az ilyen jellegű disszertáció elbírálása elég nehéz. A disszertációt magát nem olvasta. Tisztelettel szeretné megkérdezni, hogy a doktori szabályzat előírása szerint egy ilyen jellegű munka megüti-e a mértéket, amelyet egy doktori disszertációtól el lehet várni? Sajnálja, hogy a dolgok nem teljes ismeretében szól hozzá, de felmerült benne ez a kétely.

Dékán: Szabad legyen először hozzászólnia. A gyógyszerügyi szervezéstan olyan tudományág, amely most van kifejlődőben és ennek menetközben fognak kialakulni a követelményei. Az alapkérdésére Szegi elvtársnak annyit, hogy a témát annak idején a Kar elfogadta, anélkül, hogy ez ellen kifogás merült volna fel. Külön kérdés azonban, hogy a témát nevezett úgy dolgozta-e fel, hogy az a követelményeknek megfelel. Erre vonatkozólag a két bíráló véleményét tartja mérvadónak.

Pandula: Tisztelt Kari ülés! Hasonló kérdés, mint amellyel Kolozs Csaba foglalkozik, a nemzetközi szaksajtó hasábjain is megtalálható. Tegnap látta éppen a csehszlovák szaklapban hasonlót.

A téma nagy jelentőségű, mert a gyógyszertárak kialakításánál eddig egy-egy ember elképzelései valósultak meg és nem voltak meghatározva bizonyos normatívák, amelynek bizony igen nagy költségkihatásai vannak. Ha Kolozs Csaba által kipróbált, alaposan tanulmányozott módszereket, eszközöket a jövőben felhasználják és ezáltal anyagi megt akari tás t érnek el, már azt mondhatják, hogy hasznos munkát végzett. Munkája feltétlenül ér annyit, mint esetleg egy olyan stabilitás vizsgálat, pl. amit a jövőben nem is használnak.