Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1965-1967
1966. április. 30., 4. Rendes kari tanácsülés
v V 2 Változik, ö./ pH változás esetén megváltozik a hártya tulajdonsága és az emulzió diszperzitása is. A kenőcsök fizikai állandói közül meghatározta a szerző azok csúszáspántját és a vizfelvevŐ képességet, ami a kenőcsöknek a könnyel való keveredésére utaló adat, A Teológiai állandókat Höppler Kheoviskóméterrel, penetrométerrel és extensométerrel határozta meg. A Höppler Eheoviaкоméterrel végze' mérések alapján a kenőcsök folyásgörbéjét állitotta fel a viszkozitás változásának függvényében. Megállapítja, hogy szemészeti célokra azok a kenőcsalapanyagok alkalmasak, amelyeknek viszkozitás! értéke 60.000 cP alatt van. A penetrométerrel való mérések alapjan a kenőcsök consistencia görbéjét állitotta fel. Ezzel jól jellemezte a kenőcsök consistenciális változását a tárolás közben. Az extensométer segítségével a kenőcsök szétterülő képességét állapította meg, amely érték egyben arra is utal, hogy a kenőcs az applikáció helyén milyen mértékben Qsr.lik el. Az előzőekben ismertetett fizikai és Teológiai vizsgálatok alapján a legmegfelelőbbnek talált kenőcsalapanyagban a szulfacetamidnátrium hatóanyagot két féle képpen dolgozta be; az elvégzett vizsgálatok alapján azt a következtetést vonta le, hogy a készítményt a kolesterin es cetylalkohol tartalmú folyékony purafin-vaselin alapanyag stabilizálja a legjobban, ilyen összetételű szemészeti kenőcsök előállítását javasolja» A disszertáció hiányosságaként említem meg, hogy elektrffmikroszkópos vizsgálatot csak néhány kenőcsnél, összesen 4 darabnál alkalmazott, ami nem ad elég összehasonlítási alapot. Célszerű lett volna az elektrStoikroszkópos. vizsgálatokat «'-.'élesebb körben alkalmazni. Másik hiányosságként emlitem meg, hogy a szerző az előállított készítmény stabilitását organsleptikus vizsgalattal végezte és nem gondolt a készítmény hatóanyag-tartalmának kémiai ellenőrzésére. Kívánatos lenne a későbbiekben a kenőcs szulfacetamidnátrium tartalmát kémiai utón ellenőrizni. Ezen hiányosságok ellenére a disszertáció értékes munka, bizonyltja szerzőjének a gyógyszertechnológia'' kutatási készségét, a vizsgálati eredmények helyes megítélését és értékelését, A disszertáció felépítése, szerkezete logikus, stilusa jó. Fentiek alapján javasolom dr.Pajor Rezsőné gyógyszerész disszertációjának elfogadását és a jelölt doktori szigorlatra való bocsátását. Budapest, 1966.,április 13г Dr.Zalai Károly s.k„ 4 egyetemi adjunktus előadó 6363/1966«
