Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1965-1967
1966. április. 30., 4. Rendes kari tanácsülés
2 mennyisége nem követi arányosan a :zolubilizálandó anyag mennyiségének növekedését, ha a rendszerben még más egyébként vizben igen jól oldódó anyag is van jelen. A kísérletes munka második részében a polioxetén-szármázékoknak polialkohol jellegű vegyülőtekkel történő elegyítésekor bekövetkező gélesedés, zavarodás okát tisztázta a szerző. A kutatás két irányban folyt: 1./ az olkoholos hidroxiloknak a Tweenekre gyakoroló dehidratáló hatása szerepelhet-e okként; 2./ vagy pedig kémiai kötés /pl. komplexképződés/ jön létre a polialkoholok és a polioxetén lánc között a fenolos hidroxil csoportokkal észlelt ismert jelenségek analógiájára. A szerző a kérdést a vizsgálatokhoz felhasznált metodikák közül a legsikeresebben viszkozimetriás vizsgálataival döntötte el. A amfifil karakterű polioxeténszármazékok ugyanis vizes higitáskor viszkozitási anomáliát mutattak. Amennyiben a polialkoholok jelenléte mérsékli avagy megszünteti ezt a jelenséget, úgy ez dehidratációra mutatna. Ezen az alapgn a Tween 60 vizes higitásakor végzett viszkozitási mérések glicerin jelenlétében dehidratációra utaltak. A szerző méréseiből megállapítható az is, hogy a Tween 20 glicerines higitásnális viszkozitás! anomáliát mutat. Ez viszont áddiciós vegyület képződésének lehető ségét veti fel ez esetben. A jelenséget a szerbe a polioxetén csoportokra vonatkoztatva megerősítette Tween 20 helyett Carbowax 1500 mint modellvegyület alkalmazása mellett. A két kémiai szemszögből egymással rokon vegyület /Twecm 20 és 60/ között észlelt különbség megszűnt amiko-r a szerző a Tween 60 konzisztenciája miatt a vizsgálatokat 50°-on is elvégezte glicerines higitásban. Az ekkor észlelt viszkozitási anomália kétségtelenné tette az áddiciós vegyület képződését. Igen jól sikerültek és áttekinthetőek azok a grafikonok, amelyekkel a szerző a fent vázolt viszkozitási féréseket szemlélteti. A disszertáció értékelése. Bognarné Labancz Katalin disszertációja, valamint az elmúlt néhány évben mind külföldön, mind belföldön megjelent szakdolgozatai kétségkívül a tárgykörben való jártasságát bizonyítják. Az értekezés stilusa gördülékeny, a disszertáció kiállítása szép és gondos, igen jól illuoztrált munka. A szerző az irodalmi részben értékes összefoglalását adta a polioxeténekkel kapcsolatos gyógyszerészi szempontból jelentős kísérletes munkáknak, A kísérletes kutató munka végeredményét tekintve megállapítható volt, hogy mind a szolubilizációs vizsgálatokat tartalmazó rész, mind pedig a polialkoholok-polioxetének közötti inkompatibilitás okára adott válasz uj eredményekkel gazdagította a gyógyszerkészitésben használatos segédanyagok /poLioxetén-származékok,/ irodalmát. Az értekezés hiányosságait az alábbiakban összegezem: Helyes lett volna a pol'ialkohol - polioxetén reakcj.0 tanulmányozása során mólos ill-. 0,1 mólos oldatokkal dolgozni, még akkor is, ha a Tween molsulyát csak közelítőleg tudjuk számítani /кb. + 5 %/. Ez esetekben ugyanis a viszkozitási kifértetek végeredményeiből a komplexképződés molária aránya közvetlenül leolvasható, vagy számítható lett volna. A disszertáció összefoglalásának harmadik bekezdésében leirtak elhagyása növelte volna mind az elméleti következtetések, mind a kísérletes munka áttekinthetőségét.- лгя- -6933/1966
