Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1965-1967
1966. április. 30., 4. Rendes kari tanácsülés
az ismertetett bántalmat feltehetően ilyen "aktiv góc" kialakulása okozza. Miután valószinüsitve látszott az, hogy a betegség lényege a központi ingerlékenység kóros fokozódásából ered, kézenfekvő volt, hogy az emberpatológiában hatásosnak megismert nagy és kistrankvillánsokkal itt is eredmény lesz elérhető-A 22-58 oldalon a pszihofarmakonok fejlődésével, ezek gyógyászati jelentőségével, az állatgyógyászatban TßlИ eddigi felhasználásukkal, majd a saját kísérleteiben használt 4 gyógyszernek, a Hibemainak, a FrenoIonnak, a Pipolphennek és az Andaxinnak rövid ismertetésével foglalkozik. A 58-41 oldalon a kísérleti álltaállpmány ismertetését és a kísérleti módszerek leírását találjuk. A használt experimentális methodika ismert toxikológiai rutineljárás úgy az aproximativ letális dózis mint az D L^q kiszámítása esetében. A 42-80 oldal tartalmazza a disszertáció experimentális részét. Kézenfekvő volt, hogy az állatok viselkedésében mutatkozó kifejezetten központi eredésü expanziv-agresszr'm karakterű állapotokat az emberi pszihiátrióban kielégítő hatást mutató major és minor trankvillánsokkal igyekezett befolyásolni. A gyakorlati alkalmazhatás szempontjából azonban igen fontos volt olyan formákon megkeresése, mely a kóros magatartás megszüntetése mellett lehetőleg ártalmat nem okoz, az állatok súlygyarapodását és a tyjáshozamot lényegesen nem befolyásolja és nincsen kihatással még tartós kezelés után sem az utódokra. Az elvégzett kísérletek a következő eredményt adták: 1«/ Hibernal. Aproximativ letális dózisa baromfiban 0,620 g/kg., optimális nyugtató hatást kiváltó adag 6 mg/kg. Magasabb adagok nyújtása nem kívánatos, mert a nyugtató hatást szekunder izgalmi állapot követheti, ami esetleg 24 órán át is tart. Az ilyen állatok súlygyarapodása lényegesen rosszabb, mint az optimális 6 mg/kg dózissal kezeiteké, ahol a súlygyarapodás a kontroll állatokkal, szemben még előnyösebbnek is mutatkozik. Azokban a kísérletekben, melyekben a Hibernált parente’lálisan adagolta nyilván a túl gyors felszívódás miatt csakis a peroralis nagy adagokra jellemző nem kívánatos hatásokat észlelte. A ketelt állatok tojáshozama a kontroll állatokéval szemben nem változott. A kezelt állatok súlygyarapodása 50 nap al'átt 57,54 %, szemben a kont.ro. 11 állatok 52,14 %-val. A különbség nem pozitívan szignifikáns, de minden esetre bizonyító arra, hogy a gyógyszeres kezelés a súlygyarapodás szempntjából nem hátrányos. Meg kell jegyeznem, hogy ez utóbbi kísérletek kakasokon történtek, miután tyúkokon a tojásprodukció miatt igen változatos súlyviszonyok adódnak, akár 1 hét leforgása alatt is. A kezelt tyúkok tojáshozama a kontroliokéval szemben nem mutat változást. A kezelt tyúkok tojásaiból keltetett csirkék kifejlődése és súlygyarapodása a kontroll állatokét 100 %-nak véve 105,85 %-nak adódott. Az eredmény nem pozitívan szignifikáns, de bizonyító arra, hogy a kezelésnek az utódokra hátrányos hatása nem volt. A kezelt tyúkoktól sző'vaazá csirkéknek a 10.héten megejtett boncolásakor se makroszkópos, se mikroszkópos ártalom nem volt kimutatható. 6752/1966
