Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1964-1965
1964. december. 14., 2. Rendes kari tanácsülés
2 A poritás a szemcsenagyság összefüggését a poritási idő függvényében a kaoott eredményei alapján grafikusan is ábrázolta 42 db. grafikonon. /49-75 old./ Levont következtetései, kísérleti eredményei alapján, a következek voltak: A poritási időt jelentősen befolyásolja a kiindulási anyag kristályainak nagysága. A vizsgálatokból kiderült, hogy több /a későbbiekben részletesen leirt/ okból kifolyólag a szuszpenziók készitése során arra kell törekedni, hogy a felhasznált poranyag 200 mikronnál nagyobb szemcséket ne tartalmazzon, amelyet úgy érhetünk el, hogy mákrokristályos anyagokat 5 percig, mikrokristályos anyagokat 3 percig és finom szemcsés pofokat pedig 1 percig poritunk. Esek az adatok a recepturai mennyiségben készülő szuszpenziókra vonatkoznak. A nedves utón végzett poritás e művelet hatásfokát általában jelentősen nüveli. Vizsgálati adatai alapján megállapította, hogy a motoros szitálás, valamint ilymódon történő szemcsenagyság-meghatározás sok esetben nem alkalmazható. Ennek feltehetően az az oka, hogy a szitanyilásokat részben a nyílásokba betapadt por, részben pedig a rázás következtében elektromosan felttöltődött por és az összetapadó porcsomók zárják el a kisebb részecskék elől a nyílásokat. Ezért minél kisebb lyukbőségü szitára kerül poranyag, annál hamarabb tömődnek el a szita nyilásai. Ezt demonstrálja az első 15 grafikon /1-56 old./ A következő kísérleteiben a segédanyagok hozzáadása nélkül készített szuszpenziókat vizsgálta különböző szemcsenagyságu por diszperzekkel és azok stabilitását az idő függvényében makroszkopikusan és mikroszkopikusan értékelte ki. A makroszkopikus vizsgálat eredményeit a 17.sz. táblázatban /81-82 old./ a mikroszkopos eredményeket a 43~58 sz. fényképfelvételek /87-91 old./ demonstrálják a kristályok, nem éppen sikerült, kevésbé kifejező, de azért jól szemléltető növekedéseit, A kristályok növekedése, az aggregáció segédanyag nélkül készített, szuszpenziókban nem egyöntetű. Tapasztalata szerint ez a kiinduláskor használt anyag szemcsenagyságától, kristály-alakjától, nedvesedő képességétől függ az egyébként azonos körülmények között végzett kísérleteknél. Azt azonban teljes bizonyossággal igazolta, hogy segédanyagok nélkül az aggi^áció ilyen vagy amolyan mértékben már 24 óra múlva bekövetkezik. Stabilizátorokkal végzett parallel kísérletei során tartósításra legmegfelelőbbnek az V. Gyk. Addendums által előirt módon készült mucilagő tragacanthae bizonyult legjobbnak. A szuszpenziókban a tragant mézga mennyisége egységesen 1% volt. A 200 mikron szemcsenagyságu, tragakanta stabilizátorral végzett szuszpenziók mikroszkopos ellenőrző vizsgálatai az mutatták}, hogy kristálynövekedést, vagyis a szemcsék észrevehető aggregációját még 10 nap elteltével sem lehetett észlelni, /59-60.sz. felvételek 129.old./ A továbbiakban a szerző megvizsgálta, hogy nagyobb hatóanyagtartalmu szuszpenziók stabilizálására is alkalmas-e a tragakanta? Modell kísérletként 200 mikron-szemc.senagyságu 5% fenobarbitural porból 1% tragakantával készitett szuszpenziót, azonos módon vizsgálta és a szokottnál tizszerte töményebb szuszpenzió stabilitása is megfelelőnek bizonyult. /Erre vonatkozó kísérleteinek táblázatos Összefoglalása hiányzik, 4559/1964,
