Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1964-1965
1965. január. 16., 3. Rendes kari tanácsülés
A 2$ oldal terjedelmű bevezető rés ;, amely a köhögéséi kapcsolatos anatómiai, élettani, kórtani és fa’makológiai ismereteinket foglalja össze - különös figyelmet érdemel, - mégpedig azért, mert tömören, jól rendszerezve és minden részletkérdusre kiterjedve tárgyalja egyik legfontosabb védekező reflexünket, a köhögést, majd a farmakológia! összefoglalóban a kóros köhögés csillapítására használatos gyógyszereinket* Ez az összefoglaló azőrt értékes, mert a köhögéssel és annak szüntetésével még komoly nagy tankönyvek is, akár élettani, akár kórtani> akár farmakológiai irányzatúak, szinte mostohagyermekként foglalkoznak. Pedig a józan köhögéscsillapitás igen fontos orvosi feladat, A "módszerek" cimmel összefoglalt második rész azokat az experimentális eljárásokat ismerteti, melyekkel állatkísérletekben mesterségesen köhögést lehet provokálni és amely kísérletek kapcsán egy vegyület köhögéscsillapító értéke standardhoz viszonyítva lemérhető. Igen helyesén állapítja meg a módszerek ismertetése végén, hogy egy uj molekula gyógyértékét csak egy állatfajon vizsgálhi helytelen. Csakis különböző reakcióképességű és érzékenységű állatfajokon végzett farmakológia!, de főleg toxikológiai vizsgálatok nyújthatnak megnyugtató adatokat ahhoz, hogy az anyagot emberen biztonságosan és eredménnyel alkalmazhassuk. A felületes farmakológiai, de főleg toxikológiai elővizsgálatokból eredő nem egy igen kellemetlen meglepetés érte az utóbbi években az orvostudományt. Erdély Ilona ebben a fejezetben emlékezik meg arról /véleményem szerint túl szerényen/, hogy az Eichler által tengerimalacokra kidolgozott inhalációs köhögtető módszert egerekre vitte át. Amennyire jelentéktelennek látszik ez a módosítás, annyira értékessé válik, ha meggondoljuk, hogy nagy volumenű kísérletek esetén, amikor több száz állaton kell az orientációs kísérleteket végezni, milyen megtakaritást jelent állatköltségben. Mint bírálatom elején már említettem, dr.Harsányi Kálmán és munkacsoportja több hatékony uj oxadiazol származékot készített. Erdély Ilona munkája tehát ezek valamennyiére kiterjed és mert az orientációs kísérletekben a 256 HK. jelzésű: 5- /beta, beta-difenil - etil/-5~ beta-piperidino-etil/-l,2,4- oxadiazol-hidroklorid mutatkozott a legmegfelelőbbnek, ennek az anyagnak kiértékelését közli. 4874/1964,
