Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1963. október. 5., 1. Rendes kari tanácsülés
Kétségtelen és 6 maga is elismeri, hogy rendkivül sok előnye van annak a módszernek, annak az oktatási módnak, hogy a kicsi-, közép- és nagyüzemi,- gondol itt kenőcsökre, kúpokra, vagy bármelyik gyógyszerformára, - együtt kerüljön tárgyalásra. Valahogy az az érzése, ha egy almát hosszabban, vegy keresztben vágja ketté, végeredményben az almán nem történik különösebb változás. Gyógyszerformák szerint tárgyalva az anyagot, pl. oldatokkal kapcsolatban a kicsi, közép és nagyüzemi módszereket együtt tárgyalnák, mi történne a második szemeszter végén, abbahagynák a folyékony gyógyszerformáknál és a következő évben tárgyalnák a lágy és mondjuk a szilárd és egyéb gyógyszerformákat. Az elképzelésük az, hogy a kicsi - és bizonyos mértékig a középüzemi - az intézeti gyógyszerészekre gondol itt - a III.éven tárgyalják és a nagyüzemi részt pedig a 17.éven. Nagyon sajnálja, hogy a tematika bírálóinak, az erre vonatkozó tankönyve nem állott rendelkezésükre. A II.kötet, amelyből kitűnt volna az, hogy amikor az egyes gyógyszerformákkal kapcsolatban tárgyalnak, akkor egy lezárt témára épitenek. Az a kisméretben letárgyaltnál megadott elméleti alapokat ismertnek tételezik fel és csak azokat adják meg, amelyek a nagyüzemi gyógyszerkészitéshet szükségesek. Ezt a jelenlegi módszert többféle adottság indokolja, rész ben az, hogy az egy kialakult helyzet, amin pillanat nyilag nem kivan változtatni. Mozsonyi professzor amikor létrehozta az oktatást igy állitotta be. Az élet maga is szétválasztotta a kicsi és nagyméretű gyógyszerkészitést. A kismennyiségü gyógyszerek a hálózati gyógyszertárakban, a középméretű gyógyszerkészités a megyei decentrumok galenusi laboratóriumaiban, intézeti gyógyszertárakban, mig a nagymennyiségű gyógyszerek elkészítése gyógyszergyárakban folyik. Elismeri az előbbi nézetek bizonyos mértékű helyességét, de hydrodinamikáról, amikor 2C0 gr oldatokat állítanak elő recepturán, nehéz elképzelni. A másik kérdés, ami általánosságban az egész tematikára vonatkozik, az óraszám kérdése. Szíveskedjenek megnézni, a 17.éves anyag kb. 30 fejezetre tehető, ugyanakkor az egész évi anyag leadására 90 óra áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy egy-egy fejezetre 3 óra esik és meggondolandó, hogy egy fejezetet milyen mélységig lehet tárgyalni. Feltétlen helyes volna még egy csomó dolgot felvenni a tematikába azok közül, amik itt elhangzottak, akkor azonban összeütközésbe kerülnek azzal a Kar által felállít tott és a Minisztérium által jóváhagyott tétellel, hogy a hallgatókat tehermentesíteni kell.