Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1962-1963
1962. szeptember 29., I. kari tanácsülés - Elnöki bejelentések
10 JO sabb szinten folyó termelő, vagy kutató munkába gyógyszerészek jelentősebben bekapcsolódhassanak, ami pedig nemcsak az egészségügy egysége szempontjából volna jelentős, hanem nemzetgazdasági érdekből is. Igen hátrányosan érzik e téren a lemaradást; maga a gyáripar igényelne ilyen szaktudással rendelkező dolgozókat s igényei kielégítésére - hallatlan összegű export-lehetőségek biztosításáról van szó - más egyetemek olyan tanszékei fognak jelentkezni, amelyek tudományterülete alkálim zott formában a gyógyszerkészités során átnyúlik a gyógyszerészetbe. Nem hiszi, hogy a Kar egyöntetű állásfoglalása kétséges lenne abban a tekintetben, hogy ma, amikor még nevében is a "gyógyszerésztudomány" mellett kötné le magát és ne igényelné magának, hogy a gyógyszerkészités szakembereinek képzését, függetlenül attól, hogy az a gyógyszerkész ités - tehát az alapanyagból a gyógyszerformává átalakítás - milyen méretű. Ezt az elvet kell vallaniok akkor is, ha tudják, hogy az általuk képzett emberek zöme, idézőjelben mondja, "csak" gyógyszertárba kerül. Világos előttük ugyanis, hogy a mai gyógyszertárban is számos olyan feladatkör vár a gyógyszerészre, mely szolid elméleti alaptudását feltételezheti. Az üzemi gyógyszerész, a különféle tipusu ellenőrző, kutató, biológiai, pl. farmakognóziái szakjellegű gyógyszerész kénzése külön szakosítással volna megoldandó. Újabbat és többet mondani a Kari tagoknak ma sem tud, mint a felsőoktatási reform vitájához irt ossz^foglalásában van, s minden Kari tag megkaphatta ííozsonyi dékán ur jóvoltából. Két dologra azonban - úgy véli - ügyelni kellene: az idő lejárt s a képzési reform vitáját épkézláb reformjavaslattal le kell zárni; a Karnak magának kell állást foglalnia oktatási és tudományos lelkiismeretének megfelelően. Nem várhatnak és nem is várnak kívülről segítséget, sem felülről, sem alulról jövőt. Az egyetemi oktatás jövő képét nekik, maguknak a Kar tagjainak kell elképzelniük és kiala- kitaniok. Ezért mi vagyunk és leszünk felelősek. A felelősségre vonás semmiképp sem marad el, viszont egész biztosan elmarasztaló, ha továbbra is csak annak a háromszögnek, amely a Minisztérium, az Egyetem és a hálózat van egy-egy csúcsában, mindig abba a sarkába húzódnak, ami valami pillanatnyi okból kifolyólag az "uj" felé való lépést aboan a pillanatban éppen nem tartja szükségesnek. A felsőfokú gyógyszerészasszisztensi technikum tematikájának kidolgozása - véleménye szerint - gyógyszerésztudományi kari feladat, ezzel nemcsak a tekintélyt tudnák megerősíteni a gyakorló gyógyszerészek körében, hanem más módja el sem képzelhető annak a jelenleg 20 Gyógyszertári Központban, 20 megyeszékhelyen folyó asszisztensképzés tematikájának felszámolásához, illetőleg egységesitéséhez. 3L,
