Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1962-1963
1962. szeptember 29., I. kari tanácsülés - Elnöki bejelentések
9 Q A dékáni tisztség igen kitüntető, de annál súlyosabb és felelősségteljesebb feladatnak tekinti, melyet csak a kötelességérzetből vállalt, s ennek legjobb tudása és tehetsége szerint szeretne eleget tenni. Köszöni a Pártnak és az állami vezetésnek az előlegezett bizalmat és éppen ez a bizalom köti morálisan a legsúlyosabban. Hiszi és vallja, hogy amig a cselekedeteket a nép iránti szeretet hajtja, addig helyes utón jár és ebben kéri a Párt és a KISz messzemenő támogatását, hogy a munkát necsak megkezdeni, de befejezni is legyen ereje. Az állami vezetés és közvetlenül a Rektor ur részéről is a legközvetlenebb fogadtatásban részesült, amelynek során világosan kirajzolódtak előtte a Kar előtt álló feladatok: 1./ a gyógyszereszképzés reformja 2 ./ a Gyógyszerésztudományi Kar fejlesztési terve 3./ A Kar szorosabb beilleszkedése az Orvostudományi Egyetem egységébe kutató munkáján keresztül. Mindhárom kérdés esetében időzavarban vannak, de leg- lemaradtabbak a reform kérdésének tekintetében. Az eddigi késés alapvető okát abban látja, hogy a reformmal kapcsolatban egyetemen belül is meg kivül is két egymással ellentétes irány jelentkezett. Az egyik az igénytelen, gazdaságilag tehát a könnyebben megvalósítható, adekváttá szeretné tenni a gyóg3rszerészképzóst azzal a munkakörrel, melynek ellátásában sajnos xnóg nem is oly ritkán, de ki is merül a gyógyszertári gyógyszerészi munkakör; a kész gyógyszerek megbízható kiszolgáltatása. Az igényesebb irányzat, amely tehát az oktatási feltételek megteremtésénél is fokozottabb kívánalmakkal lép fel, anyagilag költségesebb, tehát nehezebben megvalósítható, a gyógyszerészettel ölelkező határtudományok eredményeinek figyelembevételével elméleti irányban kivánná elmélyíteni tudásukat. Ez utóbbi irányzat esélyei az utóbbi időben két momentummal is megerősödtek: egyrészt, mindinkább foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy érettségi után három éves képzéssel felsőfokú technikumi szinten nyernének kiképzést az un. gyógyszerész- asszisztensek és ez esetben egyetemi végzettséget csak az olyan gyógyszertári dolgozóktól kellene megkívánni, akik gyógyszertár vezetésére, akár a hálózatban, akár kórházban, intézetben hivatottak ill. akik a gyógyszerészet valamelyik ágában: üzemi, galenusi, kutatás, ellenőrzés stb. szakosítani kivánják magukat. Másrészt pedig, mert a kitüntető Gyógyszerésztudományi Kar cimzés tudományra kötelez. Az eddigi oktatási rendszer, mint egyetemi képzés, tovább ne..i tartható fenn, mert gátolja az elméleti szempontok erőteljesebb érvényesülését, ugyanakkor technikusi szempontból nem elég gyakorlatias. E felemás helyzet nem teszi lehetővé, hogy a gyógyszertári gyógyszerkész itésnél maga-
