Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1962-1963

1962. november 19., II. kari tanácsülés - A gyógyszerésztudományi kar felsőoktatási reformtervének előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének megvitatása

- 23 Fájdalmas, vagy nem fájdalmas, a munkakör a gyógyszer- tárban megváltozott és, hogy - hangsúlyozza egyéni véleménye - tovább fog változni. Nem egészen ért egyet Zalai doktorral, de nem hiszi, hogy elképzelhető, hogy minden egyes gyógyszertárban a jövőben megnökekednék a gyógyszerkészitési és ellenőrző laboratóriumi munka. Egyéni véleménye szerint bizonyos mértékben csökkeni fog. A magisztrális gyógyszerkészités, a számitásba- vett 10-15 éven belül megmarad. A szakfelügyelői, a galenusi laborok mind jobb felszerelése és nagyobb létszámmal való ellátás még inkább tehermentesíteni fogja a gyógyszerészt a galenikuraok előállítása és ellenőrzése alól. Nem akarja azt mondani, hogy nem lesz egy-két nagy gyógyszertáriéi egy városban, egy megyében, amelyik mellett le3z még injekciós laboratórium, vagy másmilyen laboratórium, de semmiesetre sem tudja elképzelni, hogy ez minden gyógyszertárban igy lesz. Tehát a gyógyszer- tárban a munka egy nagy részét, a vezetéstől eltekintve kétségtelen, hogy a kész gyári gyógyszerek, illetve a gyógyszertárban, vagy a galenusi laborban előre elkészült gyógyszerek kiszolgáltatása fogja jelenteni. Amennyiben azt mondják, hogy ezt a feladatot a felsőfokú technikumban végzettek felelőséggel el tudják látni, annak egy feltétele van, hogy ehhez őket megfelelőképpen kiképezzék. Ha ezt megállapítják, nem elképzelhetetlen, hogy az egyetemi felvételi keretszámok, nem holnapután, de néhány év múlva csökkenthetők lesznek, kizárólag akkor, ha lesz olyan felsőfokú technikum, amely ilyen embereket bocsát ki. Ez azonban nem következhet be előbb, mint 1965-70 között, tehát a hallgatói létszámcsökkentés 1968-70 körül kezd csak jelentkezni. Magyarországon ez nem következhet be olyan nagy mértékben, mint pl. mondjuk Németországban, ennek az az oka, hogy nálunk igen sok a kis gyógyszertár és ez még sokáig igy is marad.

Igaz ugyan, hogy a falu szocializálásával eltűnik a falu és város közti különbség, ehhez még azonban igen hosszú idő fog eltelni. Nem lehet vitás, hogy minden gyógyszertárba kell gyógyszerész, legalább egy és, hogy Clauder professzor ur mondotta, a több műszakos gyógyszertárba több.

A másik kérdés az, hogy szerinte az a gyógyszerész, aki a tervezett reform szerint végzi az egyetemet, nem lesz alkalmas minden továbbképzés, szakosítás nélkül az intézeti gyógyszertárvezető gyógyszerészi állásának betöltésére. A reform alapelvében csak arról van szó, hogy az intézeti gyógyszertárban állandóan előfordul mindazon munka, amely a közforgalmú gyógyszertárban csak esetenként jelentkezik, ezért vegyék alapul az alap- képzés szempontjából az intézeti gyógyszertárat. Az ezzel szemben esetleg felmerülő kifogásokat át lehetne hidalni úgy, hogy intézeti gyógyszerész helyett gyógyszertárvezető megjelölést alkalmazzanak. A közforgalmú gyógyszertár irányításához is magasabb szakértelem kell. Ajánlja annak hangsúlyozását, hogy a jelenlegi gyógyszerészi munka jelentős részét a felsőfokú technikumi végzettek fogják ellátni, amit ma általában a beosztott