Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1962-1963

1962. november 19., II. kari tanácsülés - A gyógyszerésztudományi kar felsőoktatási reformtervének előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének megvitatása

- 22 nevezett mérgekre is, vagy pedig csak kábítószereket nem adhat ki. A 3 éves képzés azt célozza, hogy annyi alapismeretet szerezzenek, hogy kellő óvatosság fejlődjön ki bennük a gyógyszerkiszolgáltatáskor. Ez amit pillanatnyilag a felsőfokú technikum tematikáját illetően mondani tud, s erről is a szakszervezeti brigádvizsgálat során volt módja tudomást szerezni a Gyógyszerészeti Főigazgatóságtól. Most azonban az alapvető kérdés, hogy helyes-e az az elgondolásuk, hogy az intézeti gyógyszerészt állitják a képzés homlokterébe.

Hálásan köszöni Rektor urnák, hogy felhivja a figyelmüket az argumentációjuk gyenge voltára. A gyógyszerészettel kapcsolatban minden kérdés nagyon összetett és komplex és ezért az ellentétes irányzatok gyakran váltják egymást. 1950-ben az államosítás során történt, amikor a gyógyszertár, mint aranybánya volt nyilvántartva, hogy éppen a szocializálás teljesen merkantilis szempontot érvényesített /forint terv teljesítése gyógyszereladásból stb./. Az Egészségügyi Minisztériumnak 1952 táján kezdődött meg az akciója, amikor a gyógyszertárak vezetését és irányítását felső szinten szakmai vonalra terelte vissza s azóta jelentkeznek tisztultabb szempontok. Képzési reformukkal perspektívát kell adni a fiataloknak, már pedig a perspektívába semmikép sem lehet beállítani a mai gyógyszertári gyógyszerészt, mert azoknak mai munkaköre kb. kimeriti egy a felsőfokú technikumot végzett asszisztens feladatkörét. Az eddigi argumentáció talán jobban sikerül, ha olyan gyógyszerészi funkciókat keres ki, amelyek ellátására képesnek kell lennie, mert számára az élet ilyen problémát felvethet. Ezeket a funkciókat az intézeti gyógyszerész viszont mindig ellátja, mert számára mindig probléma az injekciókészités, az infúzió- oldat készités stb. Mélyebbre hatoLó.tanácskozást folytat az orvossal is, a medikációt illetően, mint a közforgalmú gyógyszertárat vezető gyógyszerész esetén ez csak ad hoc merül fel.

Rektor: szabadna akkor talán a Dékán ur által mondottakhoz kapcsolódva feltenni a kérdést, nem volna-e akkor helyesebb, ha egyszerűen csak gyógyszertárvezető lenne az első kategória, amit az Egyetem képez ki. Az Egyetem ezt, de lényegében fenntartaná a fenti elképzeléseket.

Dékán: köszöni szépen a Rektor ur által mondottakat és kérdezi, kiván-e még valaki hozzászólni az általános részhez?

Rógrádiné; szeretné, ha egyöntetűen megállapodnának az általános dolgokban és ennek alapján lehetne a tantervet megcsinálni és az érvelés a jelenlévők és a Rektor ur számára, remélve ebből, hogy kifelé is meggyőző lesz.

Előre bocsátja, hogy egyéni véleményét mondja el, kialakított vélemény nincs, ezt az Egyetemtől várják. Senkit nem érhet ódium, csak őt. Meg kell nézni, mint ahogy az anyag is kiindul abból, hogy milyen munkakörök vannak.

#22-