Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1962-1963
1962. november 19., II. kari tanácsülés - A gyógyszerésztudományi kar felsőoktatási reformtervének előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének megvitatása
- 18 fa Elnézést kér, ő nem gyógyszerész, de mint az Egyetem rektora, felelős a Kar által kidolgozott reformért. A reformot képviselni kell, tehát neki mindazokkal az indokokkal rendelkeznie kell és fel kell vértezve legyen, legalábbis az ő aggályait kéri, hogy kikü- szöböltessék, hogy teljes meggyőződéssel tudja képviselni. Újra felveti a kérdést: tehát 5 éves gyógyszerész képzést akarnak adni tulajdonképpen mindenkinek. Azt a régebbi aggályt, ami a gyógyszerészhallgatókban méltán elégedetlenséget kelt, hogy nem kapják meg a kielégülést több év egyetemi tanulás után az életben, ez a reform ezt le tudja-e szerelni? Ez egy alapvető kérdés és itt összekapcsolódik a probléma a felsőfokú technikummal. Amikor most elveket szögeznek le, jó volna, hogyha ezekbe az elvekbe a felsőfokú technikum és az Egyetemi gyógyszerészképzés gondolata legalább olyan mértékben kapcsolatba lenne hozva, hogy erre a sokszor felmerülő problémára választ kapjanak általánosságban. Ezt szerette volna elmondani. Halmai; a Dékán ur néhány percig távol volt és ezért nem hallhatta a Rektor ur által elmondottakat, ezért röviden ő reflektál a Rektor ur által mondottakra. Köszönetét mond a Rektor urnák, hogy gyakran eljön a Tanácsülésekre és ilyen nagy figyelmet szentel a gyógyszerészképzós reformjának. Jól esik a Rektor ur elismerése, hogy ez egy valóban értékes, alaposan meggondolt összeállít ás és örülnek, hogy illetékes helyről elismerést váltott ki. Ami különösképpen a Rektor urat érdekelné és aminek ő is úgy látja, hogy néhány szóval helyt kell adni, az az, hogy a felemelt 5 éve3 egyetemi képzés tartalma fog-e megnyugtató kielégítő választ adni, az ezzel a képesítéssel kikerülő gyógyszerészek számára? Erre talán Clauder professzor ur, vagy Dékán ur illetékes választ adni. Hogy melyik gyógyszerész van nagyobb számban, a közforgalmú gyógyszertárban dolgozó, vagy intézetben, ill. kórházban dolgozó-e, mert Rektor ur megítélése szerint arra kell a tantervnek épülni, amelyik a nagyobb számot képviseli. Jelenleg mintegy 80% az, aki közforgalmú gyógyszertárban dolgozik, ezt a képzésben is szem előtt kell tartani. Ezen túlmenően az a tendencia a jövőre nézve, hogy több kórházi gyógyszertár felállítását tervezik. A kórházi gyógyszerész más szinten mozog, tehát ezt be kell épiteni a reformtervbe is. Megitelése szerint a reformterv megadja azt a lehetőséget, hogy megszerezhessék azt a tudásmennyiséget, sőt a tudományos kutatáshoz szükséges alapot is, ami egy hálózatban dolgozó gyógyszerész számára szükséges, de hozzá kívánják még fűzni, hogy megadja azt is, ami egy kórházban dolgozó gyógyszerésznek kell. Talán nem világlik ki elég pregnánsan a reformtervezetből, de az elgondolás lényegében mégis az volt, hogy az alap tulajdonképpen a hálózati gyógyszerészre épül, figyelenbe- véve a kórházi gyógyszerészek igényeit, akiknek száma ma még kevesebb, de fokozatosan nőni fog.