Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1961-1962

1961. szeptember 30., I. kari tanácsülés - Bejelentések indítványok

nem akarom lebecsülni a vezető fontosságát, nehogy Törő elvtárs túl könnyűnek vélje az elkövetkezendő időt munkáját. A vezetőre és most ahogy az egyetemi törvény előirja az egyszemélyes felelősséggel dolgozd vezetőre sok hárraalik, de nem ő a minden.

Az eredmények elérésében elsősorban része van, s azt őszintén el kell mondanom, - mert hiszen 45 dta megfigyelhettem - az Egyetem kommunistái támogatásának.

Az Egyetem Kommunista Pártjában és az itt dolgozd kommunisták között, alkalmam van ezt elmondani, hiszen ennek a pártszervezetnek vezetőségi tagja vagyok, a megalakulása dta, 1945 dta, nem egyszer voltam elnöke, főtitkára, stb. a pártszervezetnek - hogy még azokban az időkben is, amikor az országos politikában eléggé ingadozd és nagyon éles ellentétek is megnyilvánultak még a párt politikájában és belső életében is, Egyetemünk pártszervezetében lég határozott egység alakult ki és állott fenn. Volt ugyan prdbál- kozás bizonyos bipolaritás kialakitasára, azonban a párt vezetőségének, pártbizottságának, párt végrehajtd bizottságának sikerült ezeken tulajdonképpen úrrá lenni és sikerült a párt politikájának egységét biztositani. Igv egy egységes egyetemi pártszervezet sorakozott fel az állami vezetés mögött és adta meg azt a támogatást, ami nélkül nem lehet megküzdeni azokkal a nehézségekkel, amik adddnak nap mint nap, hét mint hét.

Ez azonban magában még nem lett volna elég, mert az 1956-os ellenforradalom előtti MDP-пак is azt hiszem csak 1200 tagja volt, amikor az Egyetemen több mint 7000 ember élt és dolgozott, több mint 3000 dolgozd és több mint 3000 ifjú. 1956-os ellen- forradalom után pláne nem lett volna ez elég, mert úgy hiszem most 300 egynéháhy a kommunisták tagja és a többi dolgoz dk száma meghaladja a 8 ezret. Büszkén állíthatom, mint kommunista, mert hiszen 1945-től fejlődve fokozatosan, azt hiszem nemcsak párttag vagyok, hanem kommunista is, hogy felsorakozott az Egyetem vezetése mögött és a kommunista pártszervezet mögött a pártonkivüli dolgo- zdk túlnyomd többsége. Allitom, hogy túlnyomd többsége és az Egyetem vezetése, állami és pártvezetése élvezhette az Egyetem dolgozdinak, a professzoroknak, oktatdknak, de a kiváld ifjaknak is a támogatását. Azt hiszem, hogy a vezetők mellett ez a munka érdemli meg a dicséretet és hogy ezt az Egyetem vezetőinek sikerült szervezési munkával elérni. Úgyhogy én áthárítom ezt a köszönetét amit a párt nevében Szerényi elvtárs, a kormányzat nevében Simonovits elvtárs elmondott, elsősorban az itt dolgozd kommunistákra a VB titkáraira. Már mindenkinek nem tudom megköszönni, mert már elkerültek, ezek közül az egyik legkedvesebb külföldi nehéz szolgálatban meg is halt,de a legutdbbi évek titkárainak,

1956 után egy ideig Bartha elvtársnak, mint a VB titkárának, majd hosszú éveken keresztül Somogyi elvtársnak azt az elvtársias megértő támogatást és ne haragudjanak, ha kissé durva kifejezéssel fejezem ki magam, amit a városban vissza-vissza hall az ember, nem úgy, hogy a rektor zsebében voltak ezek a párttitkárok, vagy a rektor volt a párttitkárok zsebében, hanem vitatkozva, jd szán- déktdl áthatva segítettek engem, hogy nagyobb hibákat ne kövessek el, lehetőségekre felhívják a figyelmem s nem mulaszthatom el, hogy ezt a köszönetét, amit kaptam át ne háritsam részben órájuk és ugyan igy át ne háritsam részben kollegáimra, professzor társaim ra, akik kari üléseken, tanácsüléseken sok értékes vita közben segítettek engem a helyes mddszerek megtalálásara. Ha hibák voltak, amelyek egyidőben talán országos hibáknak is részei voltak, túlzott keménység, bizalmatlanság, ezeknek levetközésében és olyan vezetői