Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1961-1962
1962. január 15., III. kari tanácsülés - A Gyógyszerészkari KISZ szervezet munkájáról készült beszámoló megvitatása
- 11 H Egyes helyeken éppen at előbbi fordítottja áll fenn, túlzottan magára hagyva dolgoztatják a hallgatót felelős munkaterületen, ami veszélyes lehet. Helyes, hogy az oktatásra kijelölt gyógyszerészeket ellenőrzik, hogy foglalkoznak-e a hallgatókkal. Ennek további fenntartását, illetve kiszélesítését kérj ük. a Gyógyszerészkar kérelme, hogy a gyakorlati jegyeket töröljék el és helyettes plusz, vagy minusz jellel fogadják el, vagy ismételtessék meg a gyakorlatot. Helytelen, hogy a hallgató felkészültségén és munkáján kívül még számos tényezőtől függő gyakorlati eredmény ilyen nagy mértékben befolyásolja a kollokviumok és szigorlatok jegyeit." Dékán: a fizikai-kémiával kapcsolatban megjegyzi, 'bogy' erről már több Ízben volt szó, majd kéri ehhez Kiss docens hozzászólását. a gyakorlati jegyek kérdésével kapcsolatban már az O.B.-al is tárgyalt és az az általános megállapitás, bogy a gyakorlatok jellege és a gyakorlati munka komolyságának fenntartásához feltétlenül szükség van a gyakorlatok kalkulussal való elbírálására. az ezzel kapcsolatban felhozott indok nem helytálló, mert az előző évvégi statisztikából kitűnik, hogy a II.évet kivéve, ahol négy századdal gyengébb a gyakorlati jegyek átlaga, a másik három évfolyamnál 2-b tizeddel is magasabb. Természetesen a KISz-nek jogá van közvetlen a Rektor elvtárshoz fordulni, de azért ilyen kérdéseket helyesebb volna közvetlenül a professzorokkal, ill. a Kari dékánnal megbeszélni, mert egyes ilyen kérdésekben úgy érzi nyitott kaput döngetnek. Kiss: a fizikai-kémiai oktatásnak a jelenlegi rend- szeréről, hogy előbb van az elmélet és azt követi a gyakorlat, már emlitést tett a Dékán urnák és részben ki is fejthette, hogy ez miért szükséges igy. A fizikai-kémiai tárgyból a vegyészeknél is igy megy az oktatás. Nem tradícióhoz való merev ragaszkodás ez, hanem a gyakorlatok jellege kívánja meg. A fizikai-kémiai gyakorlaton elvégzendő feladatok csaknem minden alkalommal más műszert igényelnek. Annyi műszerük pedig nincs, mégkevésbé férőhelyük, hogy az egy gyakorlaton résztvevők egyidőben végezzék ugyanazt a feladatot. Kénytelenek tehát a laboratóriumi oktatást úgy megoldani, hogy a hallgatók felváltva dolgosmak az egyes műszerekkel, s igy egy gyakorlaton belül, jóformán minden hallgató mást csinál. Éppen ezért gyakorlati előkészítő tartásával sem lehet a gyakorlatra felkészíteni a hallgatókat,
