Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1959-1960

1960. február 16., IV. kari tanácsülés - A gyógyszerészképzés új tantervének megvitatása

- 12 igy pl* a Műegyetemen is ez a tendencia nyilvánul meg és ha nem is akar mindenáron általánosítani, nem érzi, hogy a gyógyszerészoktatáshan e téren kivételt kellene tenni.

A gyógyszertári gyakorlat idejét, hogy az az oktatás melyik szakaszába legyen beiktatva, mindenütt vitatják, az egyetemi végzés előtt, alatt, vagy után le- gyen-e ? Véglegesen kialakult álláspont sehol nincs, tehát semmi általános gyakorlattal, vagy tapasztalattal nem kerül a magyar kiképzés ellentétbe, ha az egyetemi tanulmány elé lesz az beiktatva.

Me Ily» példának hozza, hogy az orvosképzés vonalán is egyes esetekben mennyire egyoldalú képzettségű orvosokká váltak a túlzott szakosítás révén.

Fazekas: mindezek ellenére úgy véli, hogy a gyógy- szerőszi szakma jellegzetes összetettségénél fogva a specializálódás megítélésében saját szempontjai szerint bírálandó el. Annál is inkább, mert a gyógyszerészi intézetek olyan kicsi kapacitással rendelkeznek, hogy a rendes oktatási feladatukon túl egy magasabbfoku speciális továbbképzést oklevelesek számára nem fognak tudni ellátni.

Clauder: a szakosításnak az oklevél megszerzése után az egyetemi intézetekben való végrehajtása mellett foglal állást, ügy véli, hogy azt egy előirt tantervhez kötött doktorálás alakjában, még intézményesíteni is lehetne. Az intéz etek®viszont annak megfelelően kellene fejleszteni, mind felszerelés, mind személyzeti szempontból.

Dékán: a gyáriparnak már eddig is a legjobbakat adták at, ahol azok a jelen képzés mellett is megállják a helyüket. A sokat vitatott gyógyszertári gyakorlattal kapcsolatban még csak annyit kiván megjegyezni, hogy az orvosképzésben a szakmai gyakorlat oktatásának lehetősége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mert azt a 3 éven át folyó klinikai gyakorlatok biztosítják.

A maga részéről ismételten hangulyozza, csak jót akar az egyetemi oktatás elé beállított gyógyszertári gyakorlattal. Saját tárgya oktatásánál látják azt a küszködést, amit a hallgatók az anyagismeret és a gyógy- szerkészitési alapműveletek, eszközök stb. ismeretek elsajátításáért szenvednek. Ismét csak azt tudja mondani, hogy nemcsak az ő tárgya profitál abból a féléves gyakorlatból, hanem a többi tárgyak is.

MeIly; felveti azt a gondolatot, hogy nem volna-e célszerű az egyetemi oktatást megelőző két féléves gyakorlat 4 év egyetemi stúdiummal és igy a keresztféléveket meglehetne szüntetni.