Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1959-1960

1960. február 16., IV. kari tanácsülés - A gyógyszerészképzés új tantervének megvitatása

- 12 ­igy pl* a Műegyetemen is ez a tendencia nyilvánul meg és ha nem is akar mindenáron általánosítani, nem érzi, hogy a gyógyszerészoktatáshan e téren kivételt kellene tenni. A gyógyszertári gyakorlat idejét, hogy az az oktatás melyik szakaszába legyen beiktatva, mindenütt vitat­ják, az egyetemi végzés előtt, alatt, vagy után le- gyen-e ? Véglegesen kialakult álláspont sehol nincs, tehát semmi általános gyakorlattal, vagy tapasztalat­tal nem kerül a magyar kiképzés ellentétbe, ha az egyetemi tanulmány elé lesz az beiktatva. Me Ily» példának hozza, hogy az orvosképzés vonalán is egyes esetekben mennyire egyoldalú képzettségű orvosokká váltak a túlzott szakosítás révén. Fazekas: mindezek ellenére úgy véli, hogy a gyógy- szerőszi szakma jellegzetes összetettségénél fogva a specializálódás megítélésében saját szempontjai szerint bírálandó el. Annál is inkább, mert a gyógy­szerészi intézetek olyan kicsi kapacitással rendel­keznek, hogy a rendes oktatási feladatukon túl egy magasabbfoku speciális továbbképzést oklevelesek szá­mára nem fognak tudni ellátni. Clauder: a szakosításnak az oklevél megszerzése után az egyetemi intézetekben való végrehajtása mellett foglal állást, ügy véli, hogy azt egy előirt tanterv­hez kötött doktorálás alakjában, még intézményesíteni is lehetne. Az intéz etek®viszont annak megfelelően kellene fejleszteni, mind felszerelés, mind személy­zeti szempontból. Dékán: a gyáriparnak már eddig is a legjobbakat ad­ták at, ahol azok a jelen képzés mellett is megáll­ják a helyüket. A sokat vitatott gyógyszertári gyakor­lattal kapcsolatban még csak annyit kiván megjegyezni, hogy az orvosképzésben a szakmai gyakorlat oktatásá­nak lehetősége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mert azt a 3 éven át folyó klinikai gyakorlatok biztosítják. A maga részéről ismételten hangulyozza, csak jót akar az egyetemi oktatás elé beállított gyógyszertári gya­korlattal. Saját tárgya oktatásánál látják azt a küsz­ködést, amit a hallgatók az anyagismeret és a gyógy- szerkészitési alapműveletek, eszközök stb. ismeretek elsajátításáért szenvednek. Ismét csak azt tudja mon­dani, hogy nemcsak az ő tárgya profitál abból a féléves gyakorlatból, hanem a többi tárgyak is. MeIly; felveti azt a gondolatot, hogy nem volna-e cél­szerű az egyetemi oktatást megelőző két féléves gya­korlat 4 év egyetemi stúdiummal és igy a keresztfélé­veket meglehetne szüntetni.

Next

/
Thumbnails
Contents