Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1959-1960
1960. február 16., IV. kari tanácsülés - A gyógyszerészképzés új tantervének megvitatása
- 11 gyógyszerészek gyári elhelyezéséről, felmérésük szerint ma kb. 100 gyógyszerész lehet elhelyezkedve a gyárakban és az ötéves terv fejlesztése során ezek száma megkétszereződhet, legfeljebb megháromszorozódhat, de még úgy is csak 10^-át teszi majd ki a hlózat- ban dolgozó gyógyszerészeknek. A Főigazgatóság úgy látta, hogy a gyógyszerészképzés eredményesebb lenne, ha egy félévi gyógyszertári gyakorlattal kezdődnék. A szakfelügyelők és főgyógyszerészek véleménye is ez. Az eddig felszólalók nem haigsulyoz- ták azt az előnyt, hogy a gyógyszerészi pályára lépő előbb ismerkedhet meg választott hivatásával, s ha azt nem találja megfelelődnek, még időben más pályát választhat. Hallott arról az aggályról is, hogy vájjon a gyógyszertári hálózat tudja-e biztosítani a gyógyszertárban folyó képzéshez az alkalmas gyógyszertárakat és a megfelelő oktató gyógyszerészeket? Ezzel kapcsolatban azt kivánja megjegyezni, hogy nem annyira az a lényeges, hogy korszerűsített legyen az a gyógyszer- tár amelyikbe a jel)lt kerül, hanem a tanító gyógyszerész hivatásszeretettől áthatott egyén legyen, aki képes arra, hogy megszerettesse vele a gyógyszerészi pályát. A magyar gyógyszerészet szégyene volna, ha nem találtatna 200 ilyen gyógyszerész. Clauder; nem akar vitát provokálni, de nem ért mindenben egyet Hunfalvi főelőadóval. Véleménye szerint az egyetemnek nem szabad megelégednie az oktatási minimummal. Az egyetem feladata éppen az, hogy a feltétlenül szükségesnél többet kívánjon. Más szakmák, egyetemek képzésében is ez a többletkivánalom állapítható meg. Végh: elsietettnek véli, ha ezt a tanterv vitát a gyógyszerészképzés reformjának fognák fel. Mindmáig tisztázatlan, hogy mi is a gyógyszerészkópzés tartalma attól függően, hogy gyógyszertári, vagy gyógyszer- gyári gyógyszerészről beszélnek. A gyógyszerészettel kapcsolatban sok szó esik a specializálódásról, amivel most egyáltalán nem foglalkoztak. Nógrádinfe; az elhangzottakra két megjegyzést kiván tenni. Az egyik az, hogy a gyógyszerészképzés reformja már 3-4 éved foglalkoztatja a Kar tagjait. A minisztériumi bizottság is megalakult kb. 2 és fél éve, tehát volt mód és idő a reformra venatkozó javaslatok előterjesztésére. A másik a specializálódás kérdése. Az általános tapasztalat szerint újabban erősen csökken az egyetemi oktatásban a specializálódás felé mutató tendencia. Az a belátás kerekedik felül, hogy az egyetem jó alapképzést adjon, s a szükséges specializálódásra az oklevél megszerzése után kerüljön sor. Más egyetemeken, *99
