Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1959-1960

1960. február 16., IV. kari tanácsülés - Miniszteri és rektori leiratok

- 2 Dékán: ismerteti a Rektor elvtárs leiratát, a gyári technológus ok előadásával kapcsolatban:

”1959. dec ember hó 21,-én kelt 441/1959,Oy.K.számú előterjesztésére értesítem, hogy az Egyetemi Tanács állás- foglalása alapján - azon elv fenntaréása mellett, hogy nem kötelező tárgyakat csak tudományos fokozattal rendelkező szakemberek hirdethetnek meg - hozzjárulok ahhoz, hogy a nagyüzemi technológia oktatásának előmozdítása céljából, kivételesen tudományos fokozattal nem rendelkező, kiváló ipari szakemberek fakultativ előadást hirdethessenek. Fentiek alapján egyetértek dr.Plóderer István, Nepper Sándor és Takács Géza elvtársaknak a fenthivatkozott előterjesztésben megnevezett tárgykörből nem kötelező előadások tartására való megbízásával. Budapest, 1960.február 11. Dr.Gegesi Kiss Pál rektor s.k,”

Tudomásul szolgál.

Dékán: az Egyetemi Tanács f.évi február hó 3.-i ülésén f og'laIkozott a VII.Kongresszus anyagának a hallgatók felé történő feldolgozásával, s ennek során szükségesnek mondotta ki azt, hogy a Tanszékek is foglalkozzanak ezzel a kérdéssel.

Dékán; ismerteti a Rektor elvtársnak azt a leiratát,

Vinelyben a debreceni Orvostudományi Egyetem Rektora a Német Szövetségi Köztársaságban folyó fasiszta provokációkkal kapcsolatban - hozzá megküldött állásfoglalásról van szó,

" Rektor TJr! Az Élettani Intézet dolgozói mélységes aggodalommal értesültek arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugateurópai államokban újraszerveződő fasiszta és félfasiazta szervezetek provokációi egyre nyíltabb és leplezetlenebb jelleget öltenek. A fasiszta diktatúra visszaállítására irányuló propaganda, revansista és antiszemita Jelszavak hangoztatása jellemzik ezt a feléledő mozgalmat, ami mögött a II.világháború folyamán szétvert fasiszta erők szégyenletes maradványai állanak.

Abban, hogy ez a mozgalom és ezek a provokációk ma már a békét és a nemzetközi légkör enyhülését veszélyeztető mértéket öltöttek, nagy szerepet játszik a Német Szövetségi Köztársaság Kormányának és más nyugateurópai kormányoknak ezek szervezetekkel szembeni elnéző, sőt hallgatólagosan támogató magatartása is.

Ezek a kormányok kezdettől fogva engedélyezték ezen szervezeteknek a működését és ma amikor a Szovjetunió szilárd békepolitikája következtében a nemzetközi légkör enyhülése észlelhető és a tartós béke megvalósítására komoly remények nyilnak, ezeket a fasiszta és fél-