Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1957-1958

1957. szeptember 13., I. kari tanácsülés - Miniszteri és rektori leiratok

11

w

és színvonalának megjavításáról. Rugalmasabb, elmélyültebb, komolyabb legyen, mint eddig, kevésbé szemináriumszerü s a szocializmus szelleme hassa át. A filozófiai gondolkodás ki- fejlesztése fontos.

Beszélt az idegennyelvi oktatásról, a testnevelés fontosságáról, valamint az uj ösztöndíj- és tandijrendszerről, amely utóbbi az eddiginél jobban ösztönzi a hallgatóságot a jobb tanulásra, továbbá az osztály szempontokat is jobban érvényesíti /a parasztság jobb anyagi helyzete mellet, a munkás- osztály gyermekein való intenzivebb segités/.

Végül szolgálja az uj ösztöndíj rendszer az egyetemre özönlés csökkentését is. A Népszabadság által helytelenül említett félévenkénti 1000.-Rt. tandíj úgy értelmezendő, hogy a nehéz anyagi viszonyok között levő és jó tanulók, jóval kevesebb tandijat fognak majd fizetni.

A felvételekkel kapcsolatban megemlítette, hogy általában háromszor anryi jelentkező volt, mint amennyit felvettek. Országos viszonylatban kb. 5000 felvétel történt, ebből kb. 50^. a munkás-paraszt, és kb. 25fi az értelmiségi származású. A felvettek 6O70-& kitűnő, vagy jeles érett, 30"6-a a jó, 10%-a közepes, vagy elégséges.

Reméli, hogy az uj tanévvel kapcsolatos intézkedések helyesek. Az elhelyezés- és ősztöndij-kérdés kissé későn nyert elintézést.

Mi a helyzet ma az oktatók és a hallgatók vonalán? Az ifjúság részéről az ideológiai zür-zavar szünőben van, az ellen- forradalom sokakat szilárdabbá tett a szocializmus vonalán.

Az ifjúság egy részében politikai közöny: resolutiós romantika van. Ezt nem szabad tétlenül nézni. A konszolidáció remélhetőleg megoldja ezt, de gyorsabb tempóra van szükség.

Az ifjúság, amely képes nagy tettekre, politizáljon, de helyesen és csak megfelelő vezetés mellett, magára hagyva nem lehet jó vezető. Reméli, hogy a Párt és KISz tagok, valamint az ösztöndija sok nagymértékben fognak hatni a hallgatókra, főleg tanulmányi vonalon. Fontos, hogy az oktatók vegyék kézbe a hallgatók nevelését. Az oktatók a dialektikus materializmus talaján álljanak. A nem párttagok is lojalitásra vannak kötelezve, ennek megfelelően fontos, hogy ne akadályozzák pl. elejtett megjegyzésekkel a hallgatók politikai tisztánlátását. Senkitől sem követelnek párttagságot, d^.e a Marxiz mus-leninizmus nevelést igen, a proletár társadalom iránti lojalitással együtt. A nem Marxisták is meg kell ismerjék a Marxizmus-leninizmust és ilyen szellemben kell, hogy a szocialista társadalomba való beilleszkedésre neveljenek, ezt kivánja pedagógiai felelősségük is.

A Marxizmus-leninizmus nézeteit el kell sajátitaniok és érvényesíteniük a nevelőknek is. Komoly ideológiai vitákban segitsék elő a Marxizmus-leninizmus térhódítását és beható- lását a szaktudományokba. Ebben a Minisztériumok segítséget fognak nyújtani. Az elmúlt években nem történt meg eléggé, aminek most meg kell történni, az ideológiai átnevelés és átnevelődés. A meglévő zür-zavarok felszámolása érdekében megfelelő előadások lesznek, amelyeken az oktatóknak részt kell venriők. Az előadásokat, vezető politikasok fogják tartani, akik egyben kapcsolatot teremtenek az oktatókkal.