Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1957-1958
1957. szeptember 13., I. kari tanácsülés - Miniszteri és rektori leiratok
9 $ A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957.évi 42.sz.tvr. rendelete a fenti rendelkezést kibőviti azzal, hogy az egyetemi docensi és tanári állások betöltésénél ezen paragrafust nein kell alkalmazni abban az esetben, ha egyetemi docenst, vagy tanárt egyik egyetemről másik egyetemre, vagy egyetemen belül más tanszékre helyeznek át. Az áthelyezés előtt mind két érfiekelt egyetem tanácsának véleményét meg kell hallgatni. /Megjelent a Magyar Közlöny 78-as számában./ Dékán: jelenti, hogy a Néüköztársaság Elnöki Tanácsa rendeletet hozott a kötelező szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezések hatálvonkivül helyezéséről. E rendelet 2.§.2 pontja az alábbiakat tartalmazza: "A hatályba lépés időpontját az Orvosi Egyetemeken végzők tekintetében a Munkaügyi miniszter az Egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezettel egyetértésben határozza meg." A fentiek értelmében a végző gyógyszerészekre, orvosokra, illetve fogorvosokra e rendelet még nem vonatkozik. /Megjelent a Magyar Közlöny 78.számában./ Tudomásul szolgál. Dékán: jelenti, hogy a Művelődésügyi Minisztérium rendeletet adott ki a külföldön kiállított oklevelek honosításáról. E rendelet 3.§.-a kimondja, fepgy a honosítási kérelmet a Karok tanácsai birálják el. A fentiek értelmében a külföldi oklevelek honosításával foglalkozó Bizottság munkája megszűnt. /Megjelent a Magyar Közlöny 77.számában./ Tudomásul szolgál. Dékán: ismerteti a f.évi szeptember hó 6.-án a Művelődésügyi Minisztériumban megtartott egyetemvezetői értekezlet anyagának rövid összefoglalását; Az értekezletet Kállai Gyula müv«miniszter nyitotta meg és elmondotta}, hogy az értekezlet célja az egyetemi oktató- nevelő munka teendőinek tisztázása. Kéri, hogy az oktatók vegyenek részt a vitában, közöljék észrevételeiket és tegyenek javaslatokat. A beszámolót Szigeti József, a Miniszter első helyettese tartotta. Beszámolójában a következőket mondta: "A felsőoktatásban tapasztalható eredmények és hibák felmérése fontos. Az eredmények felülmúlják a hibákat, de utóbbiakat minden módon ki kell küszöbölni. Összehasonlitásképpen megemliti, hogy mig 1938-ban 11.700, addig 1957-ben 40,460 egyetemi és főiskolai hallgató volt. A munkás-paraszt származásúak száma 1938-ban 3,6%, 1957-ben pedig 55%, a levelező és esti tagozatokat nem számitva. A hallgatóknak több mint 90/-a ösztöndijat kap, a tandij is igen alacsony jelenleg. A hallgatókkal szemben való követelmények nem állottak arányban a juttatásokkal. Ezért kellett a tandij és ösztöndij rendszert megváltoztatni. Az első ötéves terv során - egyes esetekben - a szakember szükséglet túl volt méretezve. Az uj létesítményekkel kapcsolatban az ipar és mezőgazdaság
