Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1955-1957

1955. november 12., II. rendes ülés - Az egyetemek vezetői részére tartott értekezlet anyagának ismertetése

vegyenek részt a társadalmi munkában, erre a professzor személyes példamutatással és természetesen buzdítással hasson, a társadalmi munka ne hátrány legyen, hanem az elismerés forrása. Az egyetemi oktató ne csak kedvelt szakmája specialistája legyen, hanem kiemelkedő társadalmi munkás is.

b. / Ki kell alakuljon a régi és az uj értelmiség egysége. El kell érni, hogy egyetemi oktatóink mind szakmai gyakorlati, mind tudományos szempontból, mind eszmei politikai szempontból párhuzamosan fejlődjenek.

c. / ügy kell dolgozni, hogy emelkedjen a tudományos fokozattal rendelkező tanszéki személyzet száma.

d. / Minden oktatónak nemcsak szakmai és tudományos terve, de továbbképzési terve is legyen.

e. / Előléptetéseknél, kitüntetéseknél - amint Erdey Grúz elvtárs is említette - a szakmai és. politikai szempontok együtt érvényesüljenek.

4./ El kell érni, hogy a vezető, tehát a professzori állások betöltésénél a kiemelkedő szakmai szempontok mellett szerepet kapjon, hogy az illető mennyire képes eszmei-ideológiai-politikai szempontból az ifjúságot helyesen nevelni.

E káderterv módszereinek végrehajtása:

1./ a jelenlegi helyzet felmérése,

* 2./ a fejlődés szempontjainak kitűzése,

3./ uj káderek beállítása.

S kérdéseket a professzoroknak, a dékánoknak, rektoroknak a személyzeti osztállyal, a helyi partszervekkel, pártbizottságokkal együttesen kell elkészíteni. Az állami vezető joga és felelőssége a terv összeállítása, azonban igénybe keli vennie a személyzeti osztály segítségét, ki kell kérnie a pártszervek véleményét.

Az értekezlet jelentőségét emelte, hogy annak második napján az értekezleten megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Felszólalásában kiemelte, hogy olyan fontosnak'tartja ezt az értekezletet, hogy bár vidéki szabadságon volt, s orvosával komoly vitába keveredett, mégis az értekezletre - hacsak rövid időre is - feljött. Felszólalásában kiemelte, hogy meg kell szűnnie annak a szemleletnek, mely szerint egy jó szakembernek nem kell marxizmust tanulnia, hiszen anélkül is jo szakmai munkát végezhet. Megfelelő ideológiai tudás nélkül senki sem tud mai életünkben eligazodni, anélkül előbb-utóbb összeütközés keletkezik egyrészt az oktató és a fiatalság, másrészt az oktató és a Minisztérium között és ez az összeütközés egyáltalán nem kívánatos. Az egész terv nem a régi értelmiség ellen szól, ellenkezőleg az volna Mvánatos, hogy a régi értelmiség egybenőj jön az ujjal,, azonban az ellenséggel nincs megalkuvás. Az idő sürget,keményebben meg kell fogni, jobban neki kell gyürkőzni ennek a kérdésnek. ■ .

Felszólalása második részében azzal foglalkozott Rákosi Mátyás elv- . társ, hogy milyen a viszonya a munkás, paraszt származású hallgatóknak, a fiatal végzetteknek a régi tanszéki segédszemélyzettel.

О más oldalról látja és kapja a híreket, mint a professzorok. Sok olyan hir érkezik hozzá, hogy nyomják egyes intézetekben az uj kádereket; a professzorok nem szívesen vesznek maguk mellé tanársegédnek, adjunktusnak munkás, paraszt származásút,^pedig ő,jól tudja, hogy az egyetemi tanárok szeretik a népet, a nép többsége.pedig \A munkás, paraszt. Talán ezek a professzorok nem is veszik észre, hogy nyomják a munkás, paraszt származású végzetteket és azt, hogy «л1гпр,л,и -Î V\ V\ «-Ч о •*» +•_ Û imioócri «öt. -récri p1 nvnmók evérmékéit-12-