Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1963-1965
1965. február. 12., 3. Rendes kari tanácsülés
4SI.- 15 -Parkas; Az volna a reális, hogy az elméleti intézetekben oktató fogorvosokból másodévenként 1-1 menjen át a fogászati klinikákra. Hosszabb idő után a klinikák már nem szivesen veszik át az elméleti intézetek embereit. Helyes lenne foglalkozni ezzel a kérdéssel is. Balogh; a tanszék, pl. az Élettani szívesebben veszi fel az AOK hallgatót. A Fogorvostudományi Karnak nem érdeke, hogy az ő hallgatóit csak ÁOK tanár oktassa. A fogorvos oktatásában jobb szerepet tölt be a fogorvos, mert. akkor nem lesznek differenciák, hogy te általános vagy és esetleg lenézi a fogorvost. Tóth Pál: Áros docens hozzászólásában utalt az elmúlt évben előfordult esetre, amikor volt status és volt megfelelő fogorvos hozzá, azonban a Minisztérium nem járult hozzá felvételéhez. Nem lehet ezt a Minisztériumtól rossz néven venni, mert nem ismeri a mi helyzetünket, miután a Minisztériumban a fogorvosi problémáknak nincs megfelelő képviselete. Helyén való volna, hogy az Eü.Min.-ban a fogászati ügyeket is főosztály intézze megfelelő súllyal, mert hiszen a költségvetésben fogászati kiadásokra 35% van beállitva, tehát megvan a súlya, csak nincs, aki azt megfelelő helyen el is mondja. Hozzátenné még, hogy végső fokon a népesség 90^-t érintő megbetegedésről, tehát 9 millió dolgozót érintő megbetegedésről van szó. Azt hallottuk az egyik hozzászólásból, hogy 316 fogorvos elhelyezése gondot okoz a Minisztérium illetékes osztályának. Ha a bolgár példát nézzük, ahol minden 2ooo gyermekre, sőt most már ez alatt, jut egy fogorvos, akkor ezt a hazai viszonyokra applikálva, 3ooo fogorvosra volna azonnal szükség a gyermekfogászatokon, mi pedig mindössze 316 fogorvost tudunk produkálni. A kérdés megoldását abban látja, hogy a Minisztériumban a fogászat ügyeinek intézésére megfelelő főosztályt kell létrehozni. Dékán; a sok hozzászólásból megállapítja, hogy a kérdés nagyon aktuális volt. Hogy az Elosztó Bizottság üres klinikai statusokra osztott be végzős fogorvostanhallgatókat, ennek megvan az oki. Nagymértékben emelkedett a létszám és a klinikusokra hárult az oktatás, tehát a Fogorvostudományi Kar kimondottan fogorvosi intézményeibe kellett őket beosztani. Ez a fejlődés menete. Az volna az ideális, ha lassanként rátérnénk a teljes önállóságra. Ez egyelőre még távoli lehetőség, de talán annyit el tudunk érni, hogy az Élettani Intézetbe olyan gárda legyen, amely csak fogorvostanhallgatókat oktat és maga is fogorvosokból áll. Ö is Berényi tanár optimizmusát osztja, talán a most következő évben kikerülő 316 fogorvos közül tudunk 15-20-nak statust adni és elsősorban azoknak az elméleti intézeteknek, amelyek a TDK-ban szerepeltek és amely intézetek azt igénylik. A maga részéről гъъ
