Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1961-1963
1961. szeptember 22., I. kari tanácsülés - Külföldi tanulmányutakról beszámoló
23 Berényi:a következőkben számol be a NDK. Stomatológiai Tudományos Társaságainak 1961. évi együttes kongresz- szusáról. < Mint a traumatológiai témához felkért hozzászóló az NDK. Tudományos Egyesületeinek vendégeként és a mi Egészség- ügyi Minisztériumunk támogatásával rés’ztvett az 1961. ■május 11 -14. Weimarban tartott Stomatologiai Kongresszu- son. A Kongresszusnak három főtémája volt: 1./ Az első napon a korai fogszabályozás problémájával foglalkoztak, amelynek vitájában magyar részről nagy sikerrel vett részt dr.Adler Péter professzor és dr.Rehák Rudolf kandidátus.-2./ A második napon az arc- és állcsontok traumatológiáját tárgyalták, amire - szükebb szakmája-lévén - részletesebben szeretne kitérni. Az első előadó, a hallei Grimm dr. az arc- állcsontsérülések ellátásának általános irányelveiről beszélt. Érdekes, hogy az aetiológiára vonatkozó statisztikai adatai -csaknem pontosan egyeznek a mi adatainkkal* Náluk is az ü£és a, leggyakoribb előidéző ok 29,3 % /nálunk 31 $/. Második,helyen állanak a közlekedési balesetből származó . állcsontsérülések 28.7 % /nálunk 28.5 %/• Harmadik helyen az ipari balesetek 17 % /nálunk 14.5 %/• A hamburgi Spiessl dr. a sérülés helyén nyújtandó korszerű elsősegély kérdésével foglalkozott,’Adataiból ki- emeli, hogy a közlekedési balesetek 34 %-ában a boncolásnál megállapított halál ok az aspiráció* Ezért nagy súlyt helyeznek arra,.hogy legalább egy egyszerűbb szivókészü- lék már az elsősegélynyújtásnál rendelkezésre álljon. A ~Sylvester-féle mesterséges légzést, mint nem kielégitőt, elvetik és helyette a szájtól-szájhoz /"von’Mund zu Mund"/ ható mesterséges lélegeztetést ajánlják, amihez egyszerű kettős tubussal látják el a mentoládákat. a harmadik előadó a hallei Schneider professzor volt, aki az állcsontsérülések röntgendiagnosztikáját tárgyalta. -Gyenge előadás volt, ami semmi újat sem hozott. Dokumentációja is messze elmaradt a mi röntgendokumentációnk -mögött. Kitűnő volt viszont a leipzigi Weiskopf dr. előadása, aki az állcsonttörések konzervatív gyógyításáról beszélt. Legérdekesebb része a sérüléstől a sinezéáig eltelt idő és a gyógyulási idő köáött matematikailag kimutatott és igazolt pontos összefüggés volt.-Rheinwald dr. Stuttgartból az-állcsonttörések sebészi gyógyításának indikációival foglalkozott. Felfogása általában megegyezik a mi gyakorlatunkkal, bár valamivel szükebbre szabja meg az indikációs területet, mint mi. Nagyon lekötötte érdeklődésünket az a módosított Roger-Anderson készülék, amelyet bemutatott és amely sok előnyt nyújt az eredeti készülékkel szemben. hH
