Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1959-1961

1961. március 10., Kari tanácsülés - A fogorvosképzés tantervének módosítására vonatkozó javaslat megvitatása

kórtan és az alap gyógyitó tárgyaknak a belgyógyászatnak, a gyermekgyógyászatnak a rovására fogászati tárgyakat hozni. ? « t Konkréten úgy gondolja, hogy be lehetne vonni ,a. gyermek­fogászat keretébe g, táplálkozástant, ha arra mindenáron szükség van, de akkor is természetesen külön előadóval és a szigorlaton a külön előadó részvételével együttes szi­gorlat lehetne* , Kérdezi, hogy a szigorlatoknak az összevonása tulajdonkép­pen riem takar-e formalizmust ? Mert szerinte a 'hallgató­nak teljesen mindegy ha ugyanazon terjedelmű tárgy ada­tait már megtanulta, hogy azokat két tárgy keretében egy­másután kérdezik tőle, vagy 2-3 nap után folyik le a szi* gorlat. Megállapítja, hogy ezeknek a szigorlatoknak az összevonása bizonyos mértékig veszélyesnek látszik és a formalizmust takarja, hogy a hallgatóság meg legyen elé­gedve a kevesebb számú szigorlattal. Szerinte inkább arra kellene törekedni, hogy a hallgatóknak kevesebb adatot ad­janak, kevesebb adatot kelljen nekik megjegyezni és arra kellene megtanítani őket, hogy a jó, alapos adat tudatá­ban gondolkozni, következtetni, szintetizálni tudjanak. Pl.-nak felhozza, hogy kémiából vagy fizikából nem szüksé­ges az, hogy különböző atomsulyokat és egyéb adatokat ta­nuljanak meg, de szükséges, hogy megtanulják 'azt az elvet, azt a folyamatot, amely a kémiai, fizikai történéseket ma­gyarázza. ' ’ ♦ * • Schranz Dénes docens urnák igazat ad abban, .hogy nem le-- het az Igazságügyi fogorvostant és a fogorvosi etikát eg^- ültében tanitani. Szerinte szükséges először egy bizonyos gondolkozási módot megtanulni és csak azután lehet jog­szerű adatokkal foglalkozni. • • A protetikai kérdéshez a következőkben szól hozzá: úgy gondolja, hogy a fogorvosi protetika tulajdonképpen két részből tevődik össze. Az egyik része a klinikai protetika az, amit talán az általános orvos az ágy mellett végez, a másik pedig a laboratóriumi protetika, amely ugyan nincs a beteggel közvetlen kapcsolatban, de éppen olyan fontos jel­legű táfgy. Ennek a propedeutikává minősítése csak tévedé­sen alapulhat, mert amikor a hallgató a fogpótlást elké­szíti és a beteg szájába vagy ő, vagy más behelyezi, akkor nem egy' propedeutikai tevékenységet, hanem egy gyógyitó te­vékenységnek egyik vagy másik fázisát végzi. Ezt másképpen felfogni nem lehet. Nagyon helyesnek tartja, hogy a prote- tikának ezt a technológiai részét nagy terjedelemben ok- ‘tatják, mert ha nem igy volna, akkor a fogorvos égész éle­tében kiszolgáltatdttja lenne a fogtechnikai laboratórium­nak. Tekintélyt csak úgy szerezhet, ha legalább annyit ért a légtechnikái‘munkához mint az a fogtechnikus, áki az ő munkáját elvégzi. A Fogászati anyagtan kérdéséhez megjegyzi: a belgyógyász­nak a gyógyszertant kitünően kell tudnia ahhoz, hogy a gyógyszereket úgy tudja felirni, ahogy arra szükség van.

Next

/
Thumbnails
Contents