Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1959-1961
1960. november 12., Kari tanácsülés - A Fogorvosi kar javaslata a felsőoktatási reform általános irányelveire vonatkozóan
21 Д/Г lészetet is hallgatnak. Megállapítja, hogy ez úgy néz ki, ' hogy a fogorvostanhallgatók egész tematikája nem speciali- záltabb, hanem inkább csak egy kicsit röviditettebb. A szövettannál ezt biztosan el meri mondani, ahol a fogorvostanhallgatóknak kisebb az óraszáma, de lényegében teljesen ugyanazt az anyagot kapják mint az általános* orvostanhallgatók. Ha jól értette a felszólalóknak az állásfoglalását, akkor a bizottságnak - amelyik majd a tananyag reformját kidolgozza - az lenne a feladata, hogy ne ugyanazt tanulják сзак kisebb óraszámban mint az általános orvostanhallgatók, tehát ne mechanikusan történjen az anyagnak csökkentése, hanem ki kell jelölni azokat a súlyponti tárgyakat, amelyeket egyformán kell megtanulni mind a két kar hallgatóinak. Pl. kórbonctan, kórélettan, stb. és a többi tárgyat pedig nem rövidíteni, hanem specializálni kell. Dékán; megállapítja, hogy általában az elvekkel is sok baj van, de a gyakorlati megvalósítással még több. Ez is egy olyan kérdés, hogy addig rendben vagyunk, amig elvi vitánk van, de hogyan tudjuk a gyakorlatban megvalósítani* Ács Tamás: azzal az elvvel, hogy "kisorvos" szerinte szakítani kell. A reformmal kapcsolatban úgy kell összeállítani a tervet, hogy az fogorvosképzés legyen* Tóth Páli felhozza, hogy a reform-javaslatban nem talál egy kényes kérdésre feleletet. Arra, hogy szakorvos-e a fogorvos vagy nem -szakorvos. Szerinte ez egyszerre több problémát is érint* Érinti azt a bizonyos kisebbrendűségi kérdést is. Mert ha a diploma megszerzése után mindjárt fogszakorvosok lesznek, akkor nekik a diploma megszerzése után szakorvosi ellátmány is jár a szakorvosi munka mellett. Ha pedig nekik a diploma megszerzésétől járna ez az ellátmány, akkor nem kisebbségi érzéssel végeznék az egyetemet. Dékáni megjegyzi, hogy akkor még nagyobb volna az általános orvostanhallgatók részéről a "piszkálás"* Tóth Páli továbbiakban a felvételi kérdéshez kiván hozzászólni. Tudomása szerint nagy gondot okozott a felvételi bizottságnak, hogy azx 52 % munkás-paraszt származású hallgatót nem tudták biztosítani* Elmondja, hogy nagyon ismeri az alföldi parasztság problémáját. Ott a sok gyerekes családban az a probléma,' hogy ki keres majd előbb és mennyit. A család összeül és elhatározzák, hogy a tehetséges gyerek el fog menni üzembe dolgozni és nem az egyetemre, mert az üzemben hamarosan keresni fog. Az egyetemre esetleg az a gyerek fog kerülni, aki nem is olyan tehetséges, de ráér, úgysem fontos, hogy pénzt keressen. Szerinte ha azt tudjuk biztosítani, hogy a diploma megszerzése után szakorvosok legyenek, ez lenne a legjobb propaganda, mert egyszerre többirányban lehetne pozitiven a fiatalság felé viszonyulni. Korchmáros: megjegyzi, hogy az irányelvek lerögzitésével kapcsolatban merült fel két probléma. Az első, hogy azonos óraszámot és tematikát kapjanak-e a fogorvostanhallgatók vagy nem. ügy gondolja, hogy túlnyomó többségben azon az állásponton vannak, hogy nem* Emlékeztet a Dékán ur négy héttel ezelőtt tett kijelentésére, mely szerint olyan álta242-
