Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1968-1969
1968. szeptember 24., I. rendkívüli kari tanácsülés
7 32 Többen szükségesnek tartják az orvosi psycho! ógia oktatását, van, aki a Ill.évoen külön tárgyként, van aki a psychiátriai oktatás keretében es van aki az etika keretében javasolja.— Horn professzor a szülészeti ciklus ideje alatt az orvostanhallgatók szülőszobai szolgálatra valő beosztásét javasolja. Azt hisfcem, ez a javaslat helyes és minden nehézség nélkül megoldható. Nehezebben képzelhető el a megoldása Gerő professzor javaslatának, aki helyesnek tartaná, ha először egy 5o. fős kiséríeti csoporton vezetnénk be a reformot. Van ugyan ilyen kísérletre külföldi példa, azt hiszem azonban, hogy a mqg-unk körülményei között ez a javaslat nem vihető keresztül. A legtöbben egyetértenek a bizottság felfogásával, amely szerint olyai elméleti tárgyakból, amelyek a klinikummal közvetlen kapc so ja t ban vannak, mint a k^rbonctan, gyógygzertan, esetleg kórélettan és bizonyos értelemben a radiológia, a maga kollégiumán belül csak az általános ismeretek közlésével foglalkozzék, részletes tudnivalók közlése pedig a klinikai oktatás keretében bizonyos integrált oktatás formájában történnék. A bizottság ilyen irányú gondolatát a távoli jövő számára vetette fel, amikor az integrált oktatás feltételei megteremthetők. A javaslat megvalósítása kezdetben enélkül is lehetséges. Meg kell jegyeznem, Sós professzor véleménye szerint a kórélettant illetően kivihetetlen, hogy csak az általános rész oktatása történjék a III.évben és Zsebők professzornak is az a véleménye, hogy a radiológiát sem lehet ilyen értelemben praeklinikus tárgynak tekinteni. Legélesebben száll a bizottság javaslatával vitába Glauber professzor az orthopaediai oktatás szempontjából. Véleménye szerint a bizottság figyelmen kiviil hagyta az orthopaediai hetegségelFszociális jelentőségét . Hiszen, mint Írja, a mozgásszervi betegségek a 3. helyen állnak a betegségek között, amelyek táppénzes állományt okoznak. Senki sem tagadja egyetlen orvos tudományi ág, vagy gyakorlati orvosi tevékenység szociális jelentőségét és ezt a bizottság sem hagyta figyelmen kívül, még az orthopaedic! betegségek szempontjából sem. Ennek a szociális jelentőségnek arányát azonban valamelyik tudományágnak az oktatásában elfoglalt helye nem tükrözheti. Révész profé szór ur pl. közli, hogy az ország lakosságának 8-lo^-a szenved hallászavarban. Ez a szociális jelentőség és az oktatásban elfoglalt hely arányosítása elve alapján azt jelentené, hogy a 6 egyetemi év lo^-ában fülészetet kellene oktatni. Természetesen, ilyen eg/szerű egyenleteket nem lehet felállítani, vagy, ha lehet is, ezekkel az oktatás problémája nem o^d-Mhat meg. Az orvosok megfelelő hányadát a
