Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966

1965. november 17., II. rendes kari tanácsülés

Teljesség okából röviden érintjük a hallgatók Írásos ‘beszámolóiból leszűrhető tapaszt: J aboka;„ Szinte valamennyi Jelentés abban látja a gyakorlat hasznát, hogy megismerkedhettek a kórházi légkörrel» Továbbmenve felemlítik, hogy ápolási gyakorlatot vajmi keveset szereztek, sokkal inkább diagnosztikus és therapiás problémákkal és teendőkkel ismerkedtek meg; anamnesist vettek fel, kórlapot, decursust szerkesztettek, vérnyomást mértek, sokan közülük injekcióztak, többen műtéteknél asszisztáltak. Lényegében tehát ugyanazt a munkát végezték többségükben és munkaidejük nagyobb része alatt - saját bevallásuk szerint is - mint a felső-évesek. Az ápolástani gyakorlat célja az eredeti elképzelés szerint természetesen nem ez volt. Bizonyos értelemben talán kivétel tehető a műtéti tájanatómia, illetve a sectiós leletek demonstrálása vonatkozásában, mert a hallgatóság ez utóbbiak hasznosságát úgy nyugtázta, hogy rajtuk keresztül megelevenedni érezte az Anatómiai Atlaszt. - Amikor a fenti, a hallgatóság szakmai ismereteit meghaladó foglalkoztatottságot észrevételezzük, ma gyarázatul - ha nem is mentségül - kínálkozik az a körülmény, hogy a felsoroltak hiányában még nehezebb lett volna a hallgatók foglalkoztatása és azok végigunatkozták volna a délelőttökot.

Fentiekre való tekintettel indokoltnak látszik az ápolástani gyakorlatok teljes elhagyásának, vr yy 2 hétre való csökkentésének mér legelése.

Budapest, 1965» november 11,

Kiváló tisztelettel

Ír. Vereckei István s.k. egyetemi adjunktus,

az Oktatási Csoport vezetője.