Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966

1966. április 27., IV. rendes kari tanácsülés

kétszer is teljesen szétesett, először 1944-ben,

1956-ban pedig majdnem második szétesés volt, ha nem is annyira súlyos. Az Egyetem felépült, az Egyetem dolgozni tették ezt, ehhez nem kaptak külső segítséget. Ha ezt az egy szempontot nézi, már akkor is megdől a megállapitás. - Ha azt nézik, hogyolyan-e a felszereltségük, mint amelyek a legjobban képzett orvosokhoz illenek, megállapítható, hogy ellátottságuk a középszer alatt van. A gyógyítás korszerű a nehézségek ellenére is. Óriási erőfeszítést kiván, hogy ilyen felkészültséggel /zsufolt kórtermek, korszerűtlen helyiségek, konyhák/ korszerűen tudjanak gyógyítani. Nyilvánvaló, hogy óriási er őfeszítést tettek a szocialista társadalom felépítésében. Miért volna elmaradva az egyetemi oktatók szocialista tudata a termelő munkában résztvevő dolgozók mögött, mikor pl. a Ganz-Máv„gban 25 milliót kitévő selejt volt egy évben. - Helyes, hogy hangot adtak a beszámolóban és tiltakoztak ilyen beállítás miatt.

A beszámoló egyik pontja foglalkozik; a szocialista demokratizmus érvényesítésének lehetőségével az Egyetem vezetésében. Ebben a kérdésben tekintetbe kell venni azt, hogy a professzornak, rektornak, dékánnak egy személyben kell vállalnia a felelősséget, Ha a felelősség egyszemélyes, csak egyszemélyes felelősséggel lehet dönteni. Természetesen ez nem lehet diktatórikus, hanem egy kollektiv tanácskozás

jfás után kell, hogy kialakuljon a döntés legjobb formája, amit a vezető elfogad. Hn termelési, vagy munkaértekezleteken minden dolgozó a saját munkaterületén elmondaná véleményét, a kapott anyagot feldolgozná a vezető és igy hozza a döntést. E téren sok a tennivaló az ifjúsági szervezetek, a szakszervezet, a pártszervezet részéről is. Nem lehet tapasztalni aktivitás, ami kívánatos volna.

Veres: a konferencia foglalkozott a nevelés kérdésével. Az Egyetem legfontosabo feladata az oktató - nevelő munka, a kommunista szakember képzés. Szakmailag Egyetemünkről olyan emberek kerülnek ki, hogy kívánnivalót nem hagy maga után. Szakembert ad az Egyetem a társadalomnak, ez egyik kötelezettségünk, de arról van szó, hogy a mi szakemberünk nemcsak szakmailag, hanem világnézeti kérdésekben felkészült legyen, politikailag olyan, mint amit ifjúságunk elvár. A jelentésben szerepel; a tanszékek