Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966
1966. február 9., III. rendes kari tanácsülés
14 Magyar személyes élmérve alapján mondja el, hegy Genfben ismerkedett meg Rózsahegyivel, ahol a WHO által rendezett Diabetes Kongresszuson az egyik alaptémát Rózsahegy i szövegezésében tárták a bizottság elé. Rózsahegyi főorvos, gyakran vesz részt külföldi kongresszusokon, ahol általában professzornak cimezik. Ezért is gondolta, hoiyes lenne számára a cim adományozása. Somogyi: Rózsaheg,,&i nem 3 éve, már sokkal régebb "óla oktat a Kar ketetén belül. Kicsit jellemző, hogy külföldön jobban ismerik, mint itthon. Személyesen ismeri Lénárt és Bach főorvosokat, azt gondolja, hogy szükségtelen jellemzésükhöz bármit is elmondani azonkívül az előterjesztés tárgyal. Személytől függetlenül, elvi kérdést kiván felvetni az eg etemi tanári cim adományozásával kapcsolatban. Amikor ezzel első ízben foglalkoztak, leszögezték, kívánatos, hogy a cim adományozása magas megbecsülést fejezzen ki. Az kapja meg, aki az előirt keretek között kiérdemli. Sajnálatos módon s tendencia abba az irányba mutat, hogy a cimre alkalmas személyek között olyanok kerülnek szóba, akik alkalmasak, de az előirt feltételeknek nem felelnek meg. Az előterjesztést megfontolás tárgyává javasolja tenni. Ökrös : Rózsahegyi, úgy' értesült Magyar professzor hozzászólásából, magasabb grádusra érdemes, mint a címzetes docensi dimre. Mag,ar: nem illetékes ennek elbírálására, a maga részéről azt hiszi, hogy Rózsahegyi kolléga a docensi cim elnyerésével meg volna elégedve. Szentágothati : elvileg egyetért Somogyi felszólalásával, de ebben az esetben nem. Ismeri és értékev 11 Lénárt és Bach munkáját.Lénárt esetéből kitűnik, hogy őt az Egyetem nem vonta be jobban az oktatásba. Nem hiszi, hogy nevezetteknek az egyetemi tanári cim megadása esetén szóoa jöhet az a gondolat, nogy a cim devalválódik. Gero: javasolja, hogy Lénárt és Bach esetében úgy járjanak el, mint előző évben Farkas főorvos esetében. Olyan emberekről van szó, akiknél egy él§t munkáját kivánják jutalmazni. Nem volt mód arra, hogy az egyetemi oktatásba jobban bevonják őket. Az orvosi szakma ebből a szempontból kivételes, nem szükséges igénybe venni a tanrendi oktatásba kívülálló embereket, ezért van szükség esetükében a mérlegelésnek. Gegesi Kiss: a VI.éves hallgatók gyakorlati idejüket kórházi osztályokon töltik, végeredményben tehát a kórházakban 13 folysik gyakorlati oktatás. Nem értékelhető úg munkájuk, hogy nem vesznek részt az oktatásban. Lénárt aki közkórházi főorvos az-előtt is tudományos munkával foglalkozott, magántanári cime volt.