Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966
1966. február 9., III. rendes kari tanácsülés
6 lp / Angliából, Svédországból, Svájcból, Németországból tömegesen mennek ki az emberek Kanadába, Ausztráliába. Miért? Kalandvágyból, utazási vágyból, jobb anyagi lehetőségekért, nem mindig puntikai okokb'l. Gegesi Kiss : ismétli, illusztrációnak hozta a disszidálások kérdését, ez csak eg/ jelensége annak, hogy nevelő munkájuk nem oh/an eredményes, mint szeretnék. Sok egyéb példát tudna felhozni. Ha a napilapok büntetés, karambói rovatát nézik, sokszor szerepelnek orvosok, -^edig a mai orvosi generáció kb felét már Ők nevelték. Javasolja, analizálják, vizsgálják meg, hogy tudnának jobban dolgozni, utána hozzanak határozatot. Zsebők professzor elbagatellizálja a disszidálás kérdését, ez nem helyes. Ha Anglia szellemi elitje kivándorol az USA-ba, Kanadába - ezt a problémát hivatalosan feldolgozták - amennyi ngliából kivándoro , ugyanannyi bevándorol Nyugax-Európából. J-gy egyensúlyba vannak. Azonban az a világ a tőkés világ egysége, egyik tőkés államból a másikba me<£/ át. Itt, másról van sző, az eggik emberi világból a másikba mennek át. Nem lehet öoszehasonlitani az innen való kivándorlást , az onnan való kivándorlássá. Fontosnak tartaná a megvizsgálását: miként tudnának eredményes nevelő hatást kifejteni. A Hofcthy rendszer 25 év alatt olyan soviniszta nevelési szisztémát termelt ki, ami példátlan, ők már 21 éve dolgoznak, ehhez képest nem kellern* a csigalassúsággal megelégedni. Akik már régen tagjai a kari Tanácsnak, emlékeznek rá, hogy a személyi kultusz idején többször meghívták a Párt első titkárát megbeszélésre. Ő, Rákosi Mátyás a Párt első titkára előtt felvetette a problémát, amely ma is fenn áll, hogy; azon a vezető szinten lévő értelmiségi dolgozók, mint a Kar professzorai, tulajdonképpen gazdátlanok. Nincs szervezetük, ami irányt mutat csak a Párt, a Dzakszervezet és állami részről a Minisztérium áll rendelkezésükre. Az ember érzelmi világa egyéni és igényli, hogy érzelmi kapcsolata legyen, ahoi szorongásait feloldhassa. Rákosi erre azt kérdezte, hogy káplánt kiván ? akivel megbeszélheti problémáit ? Azt felelte, hogy egy embert kiván, akivel beszélni tud és aki megmondja, hogy mit tehet stb. . Ezt a magatartást továbbadják, hogy van egy közösséghez való tartozás, amely erős lehet, de nem emberi. Azt szeretné, hogy felszólalásában kapjon hangot ezt a probléma, hogy lássák a problémát , foglalkozzanak ezzel inditsahak meg valamit.
