Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1963-1964

1963. október 2., I. rendes kari tanácsülés

jelenlegi rendszer mellett is bőven van lehetőség - a tehetségeseket magolásra Ítéljük alkotás helyett ? ás mi legyen a tudományos fokozatokkal ? A szóbanforgó állásokat túlnyomó többségükben az orvostudományok kandidátusaival , nem egyszer doktoraival töltik be jelenleg. A tervezet szerint ez nem lehetséges, ha az illetőnek nincs egyszersmind szakfőorvosi vizsgája. Akinek orogonális szakmai munkája bel ás külföldön egyaránt ismert, az nem kaphatja meg az osztályvezető állást; aki egy sort sem irt le életében, de bármely témáról reprodukálni tud egy szokványos továbbképző előadás vázlatára alkalmas anyagot, az legyen az egyetemi docens, a főorvos, a tudományos intézeti osztályvezető ? Mondhatná persze valaki, hogy a tudományos gualificatio önmagában-«ve még nem elegendő kórházi osztály magas szinvonalu vezetésének a gyakorlatában való biztosításához. így is van.

De mit segít a szakfőorvosi képesítés ? Szóban és Írásban egyaránt könnyű szerre levizsgázhat az a sebész, akinek műtéti technikája nem éri el a segédorvosi átlagot, és az a belgyógyász, akinek még a legegyszerűbb diagnózisok felállítása sem ig-en sikerül, hoha pontosan megtanult és vissza is tud mondani minden idevágó szöveget .

A tervezet és az alapjául szolgáló csehszlovák rendszer nyilván a régi francia versenyvizsgák intézményét vette alapul, megőrizve annak minden hátrányát / melyet ez idő szerint már Franciaországban is részben mqgyáltoztattak, részben kifogásolnak /, és kihagyván annak legjobb oldalait. A franciák valóban vizsga alapján töltötték be az összes kórházi vezetőállásokat, de nem konfekcionált szakorvosi bizonyítványt igényeltek, hanem a kiirt állásra pályázóknak kellett versenyre kelni vadidegen bizottság előtt a vizsgán, melyen a szóbeli és Írásbeli kérdések mellett elbírálás tárgyát képezte mindig a konkrét gyakorlati feladat is,

^ valamint a "titres et travaux", a jelölt tudományos munkássága.- 4 -