Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1962-1963
1963. március 20., V. rendes kari tanácsülés - Jelentés az elmúlt félévi vizsgaeredményekről
Súlyosan hibáznak hallgatóink, ha nem járnak előadásokra, behozhatatlan, egész életre szóló élményektől, lehetőségektől fosztják meg magukat. Furcsa értékelés a jövő orvosa részéről, ha egy harmadosztályú football-meccsre elmegy, az orvos- professzor előadását viszont ennyire sem becsüli. Kérdezem azonban^ hogy tudatos-e ez hallgatóinkbanT beszéltünk-e erről velük, vagy rájuk bizzuk, hogy maguk eszméljenek rá felelőtlengégükre. Nem hiszem, hogy sok szó esett volna ilyesmiről hallgatóink és oktatóink között. A tapasztalatok szerint egyes intézetek a hallgatósággal igen laza, vagy semmilyen kapcsolatot nem tartanak fenn. Erre mutat pl. az is, hogy ha valamelyik hallgatóval probléma van, akkor inkább Írnak egy levelet a dékánnak anélkül, hogy pl. az intézet vezetője az illető hallgatókkal beszélt volna. Sokszor azonban még a levélírás is elmarad. Az illető intézet szótlanul tudomásulveszi, hogy a hallgatóság negligálja, pedig érdemes lenne elsősorban ennek az intézetnek megvizsgálnia a negligálás okát. Vannak zsúfolt előadások, egyesekre pedig ugyanazok a hallgatók nem járnak el, akik a másik előadóhoz lelkesen mennek. Ezek a problémák jólismertek egyetemünkön, azt is tudjuk, hogy hol vannak ilyen problémák és most azt szeretném kérni, hogy ezekre elsősorban azok az intézetek figyeljenek fői, amelyek érintve vannak. Fölsorolást szándékosán nem kívánok adni. Egyszer már idéztem egyik professzorunkat, aki azt mondta; hiába igyekszik jól végezni munkáját egy tanszék, ha van egy-két olyan, amelyik a tanfegyelemmel nem törődik. Nem vagyok barátja a katalógusnak, egy jó előadás többet ér 10 katalógusnál, de ha másként nem megy a dolog, mégis csak kell katalógust tartani. Sokan hallgatóink közül mégcsak a legalitás fokán állnak: és csak azt teszik meg, amit megkövetelünk tőlük. Segítsük őket hozzá, hogy a moralitás fokára emelkedjenek. Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a tanfegyelem biztosítása nemcsak joga, hanem kötelessége is tanszékeinknek és ez alól egyik sem kivétel. Hogy biztosíthatja a rektor és a dékán a tanfegyelmet á-ooo, ill. 2500 hallgatóval kapcsolatban, ha a tanszék 4oo, vagy esetleg csak 2oo hallgatóval szemben tehetetlen? A rektor és a dékán már csak adminisztratív eszközökkel folyhat bele a munkába, súlyosabb esetekben a nevelés a tanszékek feladata. Az elmúlt években kialakult e^y rendszer az oktatási munka irányításával, ellenőrzésével kapcsolatban és tisztázódott ebben mindenkinek a szerepe. Eddig a tanszékek szerepéről szóltam, most a dékán szerepéről szeretnék beszélni.
