Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1962-1963

1963. március 20., V. rendes kari tanácsülés - Jelentés az elmúlt félévi vizsgaeredményekről

Minden oktatóban a professzor^, ill. az intézet elképzelései és szelleme tükröződik. Egy intézet oktató munkája olyan, amilyenné azt a professzor alakítja, fejleszti.

Mindezekben a munkákban a professzor helyettese az intézet tanulmányi felelőse. A tanulmányi felelős munkája nem formális, ő nem hivatalnok, hanem az oktatás vonalán az intézet motorja, aki segiti a programmok végrehajtását. Feladatát, hatáskörét pontosan határoljuk körül, segitsük őt és ellenőrizzük.

Említettem már, hogy a hallgatók gyakorlatokra eljárnak, az előadások látogatottsága viszont nem mindenütt kielégítő. Nyilván arról van szó, hogy a gyakorlatokon a hallgatók maguk tevékenykednek, ami érdekes számukra, szemelőtt vannak, a gyakorlati csoporr kis egység, ahol, mint mondottam az egyén is előtérbe lép es kiemelkedik az ismeretlenségből, felelősséget és ellenőrzést érez. Érzi, hogy foglalkoznak vele, hogy kapcsolatban, kölcsönhatásban van másokkal.

Az előadásokat illetően bonyolultabb a helyzet.

Azt hiszem jól ismert mindnyájunk előtt, hogy mit mondanak a hallgatók: bizonyos előadásokra eljárnak, mert azokat érdekesnek tartják, jó az előadó, másokra nem nárnak el, mert az előadás unalmas, jó könyv van és az előadó csak azt ismétli, vagy kivonatolja. gyakran azt is hallguk, hogy egyes előadásokra azért nem járnak el, mert azok rossz időben vannak. Egyes előadásokra pedig csak azért mennek el, mert katalógus van, de ugyanakkor, akik az első sorokban ülnek, üresen maguk elé néznek, a hátsó sorokban pedig kártyáznak, olvasnak és más csöndes szórakozást űznek. Az intézetek pedig ahol az előadások látogatottságával problémák vannak, erről legtöbbször nem beszélnek, legfeljebb időnként katalógust tartanak, olyan bevezetéssel, hogy ezt nem ők kivánják, hanem a rektor, vagy a dékán.

Úgy vélem, hogy nem mehetünk el szó nélkül e problémák mellett. Az előadások látogatásával kapcsolatban a felfogások professzori szinten is különbözők, amiről érdemes és kell is vitatkozni. A tény azonban az, és ezt szeretném hangsúlyozni^ hogy az előadások látogatását a jelenleg érvényben lévő szabályzat kötelezően előirja. Induljunk ki tehát ebből. Nem lenne helyes azonban, csak formailagnézni a kérdést. A lényeg az, hogy érdemes-e előadásra járni. Nem akarom ezzel kapcsolatban a jól ismert érveket felsorolni, inkább az elhangzott negativ értelmű megjegyzésekkel szeretnék foglalkozni.

Ilyen pl. az, hogy nem minden előadás érdekes és nem mindenki jó előadó. Ez igaz, de az előadásoknak még ha monotonok is azok és nem előadóművész az, aki tartja azokat, akkor is vannak értékei. Az előadásokat a szakma kiválóságai, legtöbbször nemzetközileg is elismert képviselői tartják, ami^ önmagában élmény és nyilvánvaló, hogy a kevésbé jó előadónak is van mondanivalója, ami uj a hallgatóság számára.