Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1962-1963
1963. március 20., V. rendes kari tanácsülés - Jelentés az elmúlt félévi vizsgaeredményekről
■ M 5' Sajnos igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az oktatói munka megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsülésének módja egyetemi tanácsi és minisztériumi szinten nincs megfelelő módon kidolgozva. Ez kritika természetesen a dékán felé is. Sok hallgató tanul, mert tanulnia kell és vannak oktatók, akik oktatói munkájukat elvégzik, mert azt el kell végezni-» Ez a munka azonban csak kötelesség, de nem szükséglet. Vannak intézetek ahol az oktató^ is egy kicsit az ismeretlenségben van, mint a hallgató. Az oktatói munkát is különböző színvonalon lehet végezni, miként a tudományos munkát. Minden professzorunk ambicionálja, hogy iskolát alakítson ki tudományos szempontból, de iskolákat kell kialakítani az oktatási munka területén is. ügy vélem, nagyon helyes az a törekvés, amely több intézetünknél megnyilvánul, hogy t.i. egy évfolyanénak éppen a nagy létszám miatt, paralel előadásokat tartanak és mindegyik évfolyamfélnek meg van a maga "fíő" előadója. Még a félévfolyamok is azonban túl nagyok. Előadó és hallgatóság között közvetlen kapcsolat csak akkor tud kialakulni, ha a hallgatóság létszáma nem több száznál. Jó lenne, ha a jövőben ilyen irányban fejlődhetnénk, amihez természetesen először a tárgyi feltételeket kell megteremteni. A gondolat nem uj és ilyen irányú javaslat már többször elhangzott professzoraink, kari és egyetemi tanács részéről egyaránt, sőt kezdeményezés is történt. Ami pedig egy intézeten, vagy klinikán belül az oktatók tevékenységét illeti? a professzor minden félév elején tartson megbeszélést munkatársaival - ott is ahol az nem szokás - és azon ismertesse elképzeléseit a félévi program tartalmi és módszertani kérdéseit egyaránt, adjon szakmai és pedagógiai szemléletet, didaktikai utasitásokat. A félév folyamán pedig ellenőrizzünk és a félév végén értékeljünk Röviden: munkatársaink mindenütt érezzék, hogy a professzor irányitja, és ellenőrzi oktató munkájukat A közvetlen kapcsolatot a hallgatókkal kevésbé az előadók, inkább a gyakorlatvezetők teremtsék meg, de ehhez is a tartalmi és módszerbeli irányítást a professzornak kell megadnia, aki oktatási kérdésekben is az intézet egy-személyes felelős^ vezetője. Azt hiszem fölösleges hangsúlyozni, hogy a felelősségnek minden területen érvényesülnie kell, nemcsak a közvetlen oktatói tevékenység, de a vizsgáztatás terén is. A professzor nem vizsgáztathatja egyedül az egész hallgatóságot, de hogy hogyan folyik a vizsgáztatás, azért mégis csak ő a felelős. A szempontokat ő adja meg, a színvonalat ő határozza meg.
