Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 14., I. rendes kari tanácsülés - "Irányelvek a felsőoktatás reformjához" című vitaanyag megvitatása
A pedagógiai kérdés: amit Rektor elvtárs mondott, az az egyetemen lévő gazdag tapasztalatokra támaszkodik. Helyes az, ha az általános következtetéseket átadjuk az oktatógárdának és szükség van arra, hogy a gyakorlati tapasztalatokat felhasználjuk és szükség van prra is, hogy az oktatók megismerkedjenek a pedagógiával. A nevelés kérdése: meg kivánja még azt jegyezni, hogy jelenleg a Marxista Tanszék és a hallgatóság között: jó a viszony. Tanulás és előadás látogatás szempontjából elég gó a helyzet. - Tovább kell javitani a tanszék munkáját , tudományosan felkészült, jó oktatók tanitsák a hallgatókat. A világnézeti nevelésnek van olyan oldala, amit a tanszék nem vé ezhet el, és ehhez a professzor elvtársak segítségét kéri, a professzortól is kapja meg a hallgató ilyen irányú nevelését. Jó munkát az tud végezni, aki érzi, hogy ahazájáért dolgozik. Nekünk kell beleoltani hallgatóinkba azt a tudatot, hogy a magyar egészségügyet csak ug,y tudjuk fejleszteni, ha a vidéki, területi állásokat is be tudjuk tölteni. Minden egyes tanszék adja át ezt az érzést , ezt a gondolatot a hallgatóság számára, hogy; az az igazi hazafiság, ha önfeláldozóan dolgozunk a magyar egészségügyért. Akkor elérhetnénk azt is, hogy elosztáskor nem volna annyi probléma a hallgatósággal. Kéri a professzor elvtársikat, hogy az oktatási munka során erre a kérdésre térjenek ki és az asszisztencia is ezt B szemléletet adja át a hallgatóságnak. Dékán: rövid áttekintést kiwán adni az eddig lefolytatott vitáról: me gallapitható, hogy az irányelvekkel a kar egyetért. Nem látja, hogy alapvetően uj gondolatok merültek volna fel. Abban a kérdésben: ax mi az ecetem feladata, főképp, mi az orvos- tudományi egyetem feladata, célja: Rusznyák és Horányi professzorok álláspontja nem különbözik alapvetően egymástól. Rusznyák professzor nem gondol szűk prakticista szempontokra és H rányi professzor nem gondol tudósképzésre, vagy szakorvosképzésre. Inkább arról van csak szó, hogy egyikük az egyik oldalról, másikuk a másik oldalról hangsúlyozta az egyetemi feladatokat. Véleménye szerint az összefoglaló jelentés 2.oldalán kifejtett álláspont józan, világos és helyesen tükrözi a kar álláspontját. Nevelési és módszertani kérdésekben egy'hangú a kar álláspontja. Ha történt is lényeges fejlődés ezen a téren az elmúlt években, még további, éppedig céltudatos és tervszerű, munkára van szükség. Sok gondolat, amelyek pár évvel ezelőtt is felmerültek, most ismét felszinre kerültek. A problémák nem ott vannak, hogy az áUzlános pedagógiai és módszertani elvek ismeretlenek lennének professzoraink, oktatóink előtt, hanem az általános elveknek a medicina tárgyaira való konkretizálása terűn vannak hiányok, amelyek talán helyenként még szervezetlenséggel is párosulnak. Ki kell alakitanunk, ill. tovább kell fejlesztenünk az orvosképzés és az orvosi tárgyak speciális pedagógiáját és módszertanát. A meglévő gazdag tapasztalati anyagot rendszerezni és leirni kellene, hogy az mások számára is hozzáférhető legyen és ezáltal meggyorsíthassuk fiatal oktatóink ilyen irányú fejlődését is. A konkrét tervek kidolgozását pedagógiai bizottságunktól várjuk. Kevés szó esett eddig a túlterhelésről, jóllehet a vélemények eltérők. Sokak szerint egyetemünkön túlterhelés van, ugyanakkor viszont hallgatóságunk több mint fele kitűnő és jeles rendű. Ez az eredmény elgondolkoztat^ mert ha ez úgy' van akkor vagy nincs túlterhelés, vag^v liberalizmus uralkodik az elbírálás terén. Rusznyák professzor felvetett egy uj gondolatot:
