Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1958-1959
1958. október 1., I. rendes kari tanácsülés - Fegyelem kérdése, fenntartása az egyetemen
13 És ha már összehasonlítást tettem a tanári munkában a múlt és a jelen között, úgy egészen mások lettek a dékánok feladatai is, ha nyitva tartják szemüket - fülüket és hivataluk ajtaját. Meg kell Hallgatni az asszisztenciát, ha szomorúan *panaszkodik arról, ho^y főnöke megnyirbálja a munkalehetőségéit. Tanácsot kell adni az összekülJnbözött medikus házaspároknak. Vagy meg kell nyugtatni a szülői ellenkezés ellenére férjhez ment medika szüleit és őket megbocsátásra birni. És {jól esik gratulálni az alma mátertől búcsúzó tanársegédeinek, aki főorvos lett és azt örömmel jött bejelentem. És persze a mindennapi fegyelmezetlenségből eredő apró ügyek, - a medikus számára azonban mindig komoly ügyek - amelyok fegyel- meztetést vonnák maguk után. Mindezeket csak azért emlitem meg, hogy egy/ pillanatra felidézzem az egyetem nagyon sokoldalú feladatát, amely feladatnak a helyes megvalósitása azokra a tanárokra van bizva, akik itt ülnek. Tehát ránk van bizva, mert biznak bennünk. Bizik az állam, a párt és kizárólag r^j tuwk múlik, egyenként mindegyikünkön és az egész testületen, hogy a Párt ismeretes kultúrpolitikájának céljait fegyelmezetten és napról napra nagyobb meggyőződéssel diadalra vigyük. Nem program beszédet akarok tartani. Úgy érzem azonban, hogy akkor amikor egy új iskolai óvet kezdünk, hegyes ha feladatainkról beszélünk. Nem kivá- nom ezeket szét bontogatni, világos előttünk minden részlet. Minden professzor egy-egy intézet gazdája. Élete, életének minden mozzanata példa az intézetében. Tetteivel, szavaival neveli az orvosi, egészségügyi beosztottakat, gyógy it, kutat, irány7 it, vigyáz a nép vagyonár^ stb. ^s nem utolsó sorban foglalkozik az egyetemi hallgatósággal. Nzzel kapcsolatban szeretnék még néhány gondolatot elmondani. k2
