Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1958-1959

1958. október 1., I. rendes kari tanácsülés - Fegyelem kérdése, fenntartása az egyetemen

12 Mi azonban a fegyelmezést a minimumra szeretnénk redukálni. Megelőzni szeret­nénk egy másik, spontán, belülről jövő, a mindnyájunk által világosan látott őélt elérni óhajtott fegyelmezettseggel, amelynek éltető eleme a nyugodt jelenért és a szeob jövőért folytatott sokoldalú, szines egyetemi munka. Talán helyesebb lett volna ennek a napi­rendi pontnak a nevelés 'egyes kérdései cimet adni, amelynéz én csak bevezetőül szánok egy-két mondatot es a folytatást igen tisztetl tanártársaimtól várom. Tisztelt Kari Tanáca ! A tanári kar mun­kafeltételi és munkája is egyre jobban különbözik a felszabadulás előtti taná­ri munkától. Eltekintve attól, hogy ki­ki a szakmai munkájában a világ minden nyelvén feléje áramló irodalomban már- már alig tud tájékozódni, mondom, ettől eltekintve bizonyos tervszerűség érez­hető a tudományos munkálkodásban és ami még fontosabb, soiat foglalkozunk annak az utánpótlásnak a nevelésével, amely utánpótlástól azt várjuk, hu^y kiváló szakmai tudás mellett világnézetében, szellemében a szocialista eszméket kép­viselje és a haladást szolgálja. Ez a mumca nem könnyű. Sőt, nagyon nehéz feladatot jele ;t egy-egy embernek. Köny nyű volna akkor, ha egy meggyőződésben egységes, világnézetéoen összeforrott testület végezné ezt a munkát, az a tes­tület, amely szakmai képesség tekinteté­ben rendkívül értékes és szines egyéni­ségekből áll. Mondom, ha ez az össze- forrottság tökéletes lenne, akkor az e- gy etem rektorának nem kell ehe az indí­tásokat bizottságokon keresztül szorgal­mazni. Ennyire még nem tartunk - még mozgató erőkre van szükség - de a dolgokat fi­gyelve t minden remény meg van arra, hogy a mi tanári karunk megtalálja a közös hangot.

Next

/
Thumbnails
Contents