Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1958-1959
1959. március 18., IV. rendes kari tanácsülés - Elnöki bejelentések
6 \ Az I. és II. évfolyamon a hallgatók 2/3 része minden zavar nélkül jól tanul, 1/3 része azonban utóvizsgákon keresztül jutott át sikeresen a vizsgákon. Mindkét évfolyamból a hallgatók 5 °Jcr-éX évismétlésre kellett kötelezni, vagy elbocsátottuk az egyetemről. Ez a 9&-t0rány a szokásos ugyan, mégis - úgy vélem -hogy ebben nem lehet egyszerűen beletörődni akkor, amikor az első évesek felvételekor aprólékos gondossággal járunk el a válogatásban és az I. II. évesek oktatásában is a legnagyobb energiát fektetjük. A két évfolyamon ez a lo i<r~os összveszteség igen komolyan mérlegelendő annál is inkább, mert a felső évfolyamokon a gyengébben viz^ázók száma aránytalanul kisebb, mint az első és második évfolyamon. Kétségtelen, hogy az első évfolyamon a tárgyak újszerűsége, az új tanulási módszerek, a szabadság vagy az egyetemi szabadabb módszerekkel való visszaélés, bosszulja me^ magát. A második évfolyamon hat még ez is és a tantárgyak nehézsége is szerepet játszik. Ha a gyengébb eredmény ekben a tanulási módszerek alkalmatlansága, vagy más olyan okok is közrejátszanak, amelyek nem szigorúan a szakoktatást jelentik, akkor ennek is utána kell néznünk, mert - ismétlem - afem nyugodhatunk meg abban, hogy egy vagy két évig hiába foglalkoztunk 4o-5o hallgatóval. I Úgy gondolom, nem elég csak az oktatásra gondot forditani. Közelebb kell kerülni az ifjúsághoz és minden alkalmat meg kell i-agadni, hogy az egyetem életében mindenki együtt legyen. Az ifjúság ügye a tanári kar egészének dolga, és nem lehet ennél semmi fontosabb dolgunk. Nemcsak abban kell látnunk a feladatunkat amit az oktatási szaoályok élőxrnak, hanem másban is. Sokat beszélünk itt 8 nevelésről, amelynek fezernyi módszere van. De vájjon élünk-e az alkalmakkal, hogy az ifjúsággal a tanszékeken kivül beszéljünk.
