Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1958-1959
1959. február 11., III. rendes kari tanácsülés - Dr. Julesz Miklós egyetemi tanár külföldi útjáról készített beszámoló
Oakley megfigyelése, amely szerint két inzulin resistens esetben Predni sorinál az inzulin szükséglet hirtelen nagyfokú csökkenését észlelte. . . * Leites szovjet szerző régebbi vizsgálatait folytatva a pankreas diabetes« nek két aiaKjat különbőz Jeti meg: egy tisztán inzulinhiányos és egy inzulin ♦ lipokain hiányos /általa totálisnak nevezett/ alakját. Meglepő, hogy a glukagon-problémával a kongresszus alig foglalkozott. ^Az egyik kutató megerősíti azt a régebbi adatot, amely szerint a gluka» gon es az inzulin a periférián ,szinergis/ták. Az idegrendszer és a diabetes összefüggésével is csupán egy szovjet /Baranov/ és egy japán kutató /Kuzuya/ foglalkozott. Megállapítható, hogy a kongresszus érdeklődésének előterében a per os antidiabetikumok állottak. IS kísérletek egy része a sulfonamid anti- diabeticumok hatásraechanitzciusaval is pharmakodynamiajával foglalkozott anélkül, hogy a felmerült problémát megoldotta volna. Az adatok többsége szerint e készítmények az inzulin^elválasztast fokozzak /Kracht, Loubatiere/. Gepts ,k őrs zóvet tani vizsgálatai inkább az oa -sejtek sértése mellett szólnak. Nagyon érdekes Holt előadása, amely szerint hypophysektomia csak az insulinérzékenységet fokozza,-de nem fokozza az oralis antidiabeticum iránti érzékenységet. Ezzel szemben adrenalekto»! hatására az inzulinos oralis ant idi abet i cum iránti érzékenység egyaránt fokozódik. CL -glukose adás és májkatheterezés utján végzett vizsgalatok szerint a tolbutamid csökkenti a diabeteses betegek majának glukose ki araszt as at. Megítélésem szerint orvosi ethikába ütköznek azok az argentin szerzők által végzett vizsgálatok, amelyekben loo diabeteses egyénen máj \‘ biopsiás vizsgalatokat végeztek - egyoseken több Ízben is - annak el» döntésére, hogy az oralis antidiabetikumok kárositják-e a máját. E probléma nem érdektelen, mert Banting intézetében végzett vizsgálatok szerint 'kutyákon Uhron. tulbutamid adagolás a Kupfer-se jteket károsit» ia, Német szerzők májbiopsiavul nyert hengerkék különböző enzymaktivi*» tásat vizsgáltak normális maju, kezeletlen diabeteses, inzulinnal, valamint D- 86ó-nal kezelt diabeteses egyéneken. Szerintem e vizsgálatok vem érték'mog a velük jaró kockázatot. Legnagyobb anyagon - looo betegen - oralis antidiabetikumokkal végzett vizsgalatokról Bertram számolt oo. Nagyobb anyagon tett megfigyeléseiket ismertették még amerikai, francia, egyiptomi, kubai szerzoK is. Iványi ko esetben tett rövid ideig tartó észlelése bizony eltörpült a nagy szamuk között. Végeredményben csaknem egybehangzó vélemény sz érint a 4o»5o év közötti enyhe diabetes esetek- reagálnak a sulfonamid, illet- *_ ve sulfanyl urea antiaiabetikumokra s csak egy szerző ajánlotta ’ 3 juvenilis diabetosben is az oralis antidiabot ícumokkal való kezelést. Több előadás foglalkozott a gyermekkori diabétesszel és külön kerékasztal -konferencia tárgy ált a. a diabetes és a terhesség közti összefüggést.
