Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1957-1958
1958. május 7., Rendkívüli tanácsülés - A jövő tanév I. félévének tervezete és javaslata
DR KISS FERENCZ PROFESSZOR HOZZÁSZÓLÁSA AZ ORVOS-ETHIKAI ELŐADÁSOKHOZ. Tisztelt Tanácsülés ! / A bizottsági jelentés nem ok. nélkül emeli ki az Orvosi Et&ika alapvető fontosságát és helyesen állapitja meg, hogy "az orvosi hivatás kifejtésében döntő súllyal esik latba az abban tevékenykedő személyek erkölcsi magatartása". Azon 25 év alatt, mióta ennek a Karnak tagja vagyok, már a két háború között is, többször tárgyalta Karunk ezt a kérdést. Sajnos, hogy az ismételt tárgyalásoknak szinte semmi eredménye nem lett. Azt egyöntetűen megállapították^ a hozzászólók, hogy nemcsak az or-4 % vosi pályának, hanem minden foglalkozási ágnak megvan a maga etikája, de ezek a speciális etikai kívánalmak nem valósulhatnak meg egy általános, mély',/emberi lélekben, helyesebben lelkiismeretben \ élő erkölcsi alap nélkül. Sokszor és sok oldalról elhangzott az ✓ utóbbi 10 évben, ho y ifjúságunk általános erkölcsi alapja meggyengült. A baj most már петсзак a főiskoláknak, hanem a középiskoláknak is égető problémája. Az orvosi et^ika szinvonalínak a leesése a nyugati államok vezetőorvosait is élénken foglalkoztatja és ők is keresik a regeneráció útját. A jelen bizottsági javaslat helyesen mutat rá a Profesz- szori Kar ama kötelezettségére, hogy példaadó magatartással járjon I az ifjúság előtt. A két háború között is minden ilyen tancskozás fő konklúziója volt a "Bonum exemplum". Jó példa nélkül senki, sem nyúlhat e problémához, mert alapvető erkölcsi törvény, hogy senkit nem lehet jó útra küldeni, hanem csak vezetni. Ezen a téren egyetlen módszertani igazság vans "Jer, kövess engem.". A kommunista erkölcstan összefoglalását ismerem, A nyugati szerzők és kW
