Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1957-1958
1958. május 7., Rendkívüli tanácsülés - A jövő tanév I. félévének tervezete és javaslata
/ /и 10 Kiss : Azon 25 év alatt, mióta ennek a Karnak tagja vagyok, már a két háború között is, többször tárgyalta Karunk ezt a kérdést. £ajnos, liogy az'ismételt tárgyalásoknak szinte semmi eredménye nem lett. Azt egyöntetűen megállapították a hozzászólók^ hogy nemcsak az orvosi pályának, hanem minden foglalkozási ágnak megvan a maga etikája, de ezek a ' speciális etikai kívánalmak nem valósulhatnak me0 egy általános, mély, az emberi lélekben, helyesebben lelkiismeretben élő erkölcsi alap nélkül. Sokszor és sok oldalról elhangzott az utóbbi 10 évben, hogy ifjúságunk általános erkölcsi alapja meggyengült. A baj most már nemcsak a főiskoláknak, hanem a középiskoláknak is égető problémája. Az orvosi etika színvonalának a leesése a nyugati államok vezetőorvosait is félénken foglalkoztatja és ők is keresik a regeneráció útját. A jelen bizottsági javaslat helyesen mutat rá a Professzori Kar ama kötelezettségére, hogy példaadó magatartással'járjon az ifjúság előtt. A két háború között is minden ilyen tanácskozás fo konklúziója volt a "Bonum. exeraplTkm". Jó példa nélkül senki sem nyúlhat e problémához, mert alapvető erkölcsi törvény, hogy senkit nem lehet jó útra küldeni, hanem csak vezetni. Ezen a téren egyetlen módszertani igazság van : "Jer, kövess engem.” A kommunista erkölcstan összefoglalását ismerem, A nyugati szerzők és előadók megállapitják, hogy mivel Európa népei több mint ezer év óta a Christianizmus erkölcsi hatása alatt allnak, az európai orvos lelkiismeretét semmi nem erősitheti meg jobban, mint a Christianizmus gyakorlati erkölcsi ereje. Ezek a nyugati orvos-irók nem felekezetekre gondolnak, hanem a Christianizmus erkölcsi légkörében való megújulásra. Professzor társaim tudják, hogy én a hazai kereszténységet szervezeti és erkölcsi szempontból csaknem négy évtized óta közelről ismerem, étért az orvosi etika fontos kérdésében röviden felhivom Tanácsunk figyelmét a következőkre : Demokráciánk 12-13 éve még.rövid volt ahhoz^ hogy kialakuljon a tartós egyensúly a demokratiyfkus kormányzat és a-kereszténység alakulatai között.' A Szovjetben egyszerűbb volt a helyzet mint nálunk, mert. ott csak pápaság nélküli nemzeti orthodox egyház és ugyancsak nemzeti Szabad-Egyházak léteztek,^ melyek ma már nyugodt egyensúlyban vannak a szovjet kormányzattal, a mi bonyolultabb és nyugati tipusu keresztény alakulataink még vajúdásban vannak és keresik az uj társadalmi rendben való életük módját. Ez az átmeneti állapot az egyik fő oka annak, hogy ifjúságunk tekintélyes része - amiéit azt már mondottara egyik tanácsülésünkön -
