Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1957-1958
1958. február 17., I. rendkívüli tanácsülés - Elnöki bejelentés
-3járuljanak hozzá a szocialista rendez^er épitéséhez és munkálkodjan к hazánk boldogabbá, gazdagabbá tételében. Haynal Imre professzorral szemben, tudományos képességei és különösen az 1945 előtti években követett bátor antifasiszta kiállása miatt, a párt, a kormány és az egyetem vezetői a legmesszebbmenően türelmesek voltak. Már 1949-ben felmerültek olyan ellentétek, melyek szerint Haynal professzor kibókit- hetetlenül szemben áll a proletárdiktatúrával. Az akkori közoktatásügyi tárca kénytelen volt foglalkozni személyével és párt'értelmiségi, józan politikája döntött abbán az irályban, ho^y türelemmel, megértéssel kell személtével foglalkozni, és mindent meg kell tenni annak az érdekében, hogy Haynal professzor loyalisan és megértéssel végezhesse munkáját és nevelje a fiatal orvosokat. Sajnálatosan ez nem sikerült, annyira nem, hogy még a klinikáján is nehezen tűrte el azokat a jó orvosokat, akik történetesen párttagok is voltak. E kérdésekben a vele szemben tanusitott türelmesség addig a meg nem engedett határig is elment, hogy az Egyetem Rektora párttag orvosokat áthelyezett a klinikájáról máshova, azért, hogy minden, őt ingerlő, munkáját, érzelmi világát zavaró akadályt elhárítson az utjá- ból. Az 1956 évi októberi események még inkább felkorbácsolták Haynal professzor érzelmi világát és nem hoztak megnyugvást számára azok a gesztusok sem, amikben a párt, az állam részéről - nem utolsó sorban az egyetem vezetőjének javaslata és indítványa alapján - részesült. A kar tagjai előtt ismeretesek a kari ülésen elhangzottak s ha azokat mozaikszerben összerakjuk, világos, hogy nemcsak a vezetőség, de a kar a maga egészében is igyekezett mindent megtenni, hogy Haynal professzor megértse a mi társadalmi rendsze- ünket és azokat a követelményeket amiket minden kormány - legyen bárhol a világon - az egyetemi tanszék vezetőitől elvár.
