Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1957-1958

1957. november 19., VI. rendes kari tanácsülés - Miniszteri, rektori leiratok

Nyirő: elfogadja azzal, hogy visszamenőleg is ér- venyesittessék , ne csak az uj kinevezéseknél.

Ahhoz azonban ragaszkodjon & kar, hogy továbbra is lehessen adjunctusi állást átsas rvezni docensi állássá.

Haynal : a tanári állásokon kivük, nem kivánatos, hogy állandó állások legyenek. Nem kivánatos, hogy az intézet állandóan idős docensekkel tele legy< n. Hivatkozik saját fiatalkori hely zetére, amikor inkább választotta a rosszabb helyet, hogy önállóan dolgozhasson.

Dékán: az a baj, hogy Haynal professzor ur a rosszabb helyre is spontán el akart menni, de a mai fiatalok még a jobb helyre sem akarnak spontán elmenni.

Horányi: alkalmat kell adni arra, hogy az intézet megszabadulhasson ha nem megfelelő a docens, de bármennyiszer megújítható legyen kinevezése újabb 5 évre, vagy esetleg 3-4 évre.

MeIly : Kiss professzor lenézett szakmákról beszelt. Az elméleti tanszékeket jobban kellene dotálni, hogy meg tud0ák tartani az elméleti intézetekben az embereKet.

Balogh: a végleges állások rendszere csődöt mon- dott7 ez helytelen szisztéma. A tanári kar is hibás ebben, mert egyidőben az volt a kar álláspontja, hogy: borzalmas hiba, hogy a professzor szeszélye szerint dobálják az embereket.

. Ч

Haynal ; ha a tanár szeszélye szerint akarna bánni a dolgozókkal, nem is tudná keresztülvinni, mert olyan óriási felzúdulás volna. Mindig lelkiismereti Kérdést csinált abból, hogy ki haladjon előre.

Balogh: általános kérdés; a tanszéki segédszemélyzet Kezd elöregedni, ez nem örvendetes^ Uj fiatal munkaerőket nem igen tudnak felvenni. xedig ez fontos kérdés, hogy mindig folyamatosan fluktuációban legyen a tanszéki segédszemélyzet.

Docensi kinevezést azok kapjanak:

1/ akik előadás tartásával meg vannak bizva. Bz leginkább a fogorvosi karra érvényes.

2/ aki múltjánál és tudományos munkájánál fogva rátermett és bebizonyította, hogy tudományos munka végzésére alkalmas. Nem a jövőnek, hanem a múltnak elismerése és honorálása képen szeretne állást juttatni az arra érdemeseknek.