Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984/3
1984. június 22., fogorvos doktorrá avató egyetemi tanácsülés - I. Az 1984. évben végző fogorvostanhallgatók doktorrá avatása. - I/a. 13 gyógyszerész doktorrá avatása. - I/b. Kérelem a doktorrá avatásra. - I/c. Eskütétel. - I/d. Avatás . - I/e. Felavatottak nevében köszönetet mond dr. Bálint Katalin. - I/f. Dr. Szász György a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja köszönti a felavatott doktorokat. - II. 76 fogorvos-jelölt doktorrá avatása. - II/a Avatási kérelem előterjesztése (Gombik Ágota). - II/b. Eskütétel. - II/c. Avatás. - II/d. Felavatott fogorvosok nevében köszönetet mond dr. Gombik Ágota. - II/e. IV. évfolyam hallgatói nevében Szotyori Nagy Pálma köszön el a végzettektől. - II/f. A végzősök nevében dr. Felkai Tamás és dr. Georgia Salamon Ann-Marie mond köszönetet. - II/g. Dékáni köszöntő (dr. Bánóczy Jolán). - II/h. "Kiváló fogorvostanhallgatói" oklevél és jutalom átadása. - III. Jahn Ferenc kitüntetés átadása.
«* 8 ■» Rektor: megköszönöm a felszólalásokat és átadom a szót dr.Bánóczy Jolán dékán elvtársnőnek. dr.Bánóczy: Kedves Kollegák! Kedves ifjú fogorvos Barátaim! Elérkezett az ünnepélyes óra, amikor átvették öt évi munkájuk eredményét, a fogorvosdoktori diplomát. Öt év telt el azóta, hogy megkezdték egyetemi tanulmányaikat, ki az először megkísérelt sikeres felvételi vizsga örömével, ki többszöri kísérlet ezés után, vannak olyanok is az évfolyamban, akik a későbbi évek során csatlakoztak hozzánk. A legtöbben Hazánkból, de sokan külföldről, sőt messziről, tengerentúli országból kerültek ide ezelőtt öt évvel. Most, ma, itt, azonban valamennyien együtt ünnepelünk és örülünk munkájuk eredményének. Ezekben az ünnepi pillanatokban az első öröm után kérem gondoljanak először azokra, akiknek féltő aggódása, segitsége kisérte Önöket az egyetemi felvételtől a mai napig és akik ma talán Önöknél is jobban örülnek a diplomának: Szüleikre és Házastársaikra. Köszöntőm ezért tiszteletteljesen a magam és az egyetemi oktatók nevében a kedves Szülőket és hozzátartozóikat. Most amikor együtt örülünk a mai napon, higgyék el, mi egyetemi oktatók is szülőtársaknak érezzük magunkat, megosztottuk Önökkel az elmúlt öt év nehézségeit, melynek során munkánkkal mindig azt a célt kivántuk elérni, hogy sokszor szigorú, de igazságra törekvő oktatással, neveléssel, meggyőzéssel több útravalót adjunk gyeim ekeiknek, - gyermekeinknek - a fogorvostanhallgatóinknak. Külön köszöntöm a szülők között volt évfolyamtársaimat és volt tanítványainkat és gratulálok nekik is, mint minden szülőnek, gyermekeik sikeréhez. Az elmúlt évekre visszatekintve ez az évfolyam különlegesebb helyzetben volt, mint az eddigiek. Mondhatjuk azt is, hogy kissé nehezebb helyzetben, mivel ez az első olyan évfolyam, amely az új fogorvoskari oktatási reforaterv szerint tanult. Az új fogorvoskari oktatási reform elkészitésekor célunk az volt, hogy alaposabban, jobban képzett, az életre jobban felkészített fogorvosokat képezzünk. Mint minden újtól, ettől a refóimatérvtől valamennyien kedvező változást reméltünk, de ugyanakkor féltünk is tőle fogorvostanhallgatók, és utólag bevallom: mi oktatók is egyaránt. Anélkül, hogy értékelni kívánnám az oktatási reform sikerét, meg kell állapitanom, hogy az évfolyam sikeresen teljesítette a követelményeket, ügy gondolom, hogy ebben annak a jó kontaktusnak is része volt, ami az oktatók és az évfolyam, elsősorban annak képviselői között kialakult. Az ezzel kapcsolatos, barátságos légkörben lefolytatott viták, megbeszélések és soksok jóindulat nélkül, bizonyára nehezebben lehetett volna az oktatási reform elvárásait teljesíteni. Köszönöm az évfolyamnak, hogy segítőkészen álltak hozzá terveink megvalósításához. A másik, amiben ez az évfolyam különbözik a többitől, talán a külföldi hallgatók igen nagyszámú volta. Itt engedjék meg, hogy külön üdvözöljem azokat az egyetemünkön most végző külföldi kollégákat, akik öt éven át együtt tanultak a hazai fogorvostanhallga-
